2. ÉVAD – 11. RÉSZ:

 ROMANTIKUS ESŐTÁNC

 MIA

Az utolsó órám testnevelés volt! Imádom az izzadt testszagomat ilyenkor. Szerencsére egy gyors frissítő zuhany után jó magamra fújni a kedvenc parfümömet. Kellemesen erős illata van.  Ahogy magamra vettem a táskámat hirtelen egy csattanást hallotta a hátam mögött.  Meg állt bennem az ütő mikor meg hallottam a lépteket a hátam mögül. Megfordultam és azt hittem csak egy vicc, amit látok!

- Max te meg mit keresel itt? Ez a női öltőző! ~ Rám meredt, mint egy baltás gyilkos, aki épp az áldozatát figyeli gyilkolás előtt.

- Nem fejeztük be a beszélgetésünket!

- Te egy elmebeteg vagy ugye tudod!

- Csak beszélgetni akarok veled! ~ Egyre közelebb lépet hozzám. Hiába húzódtam hátrébb a szekrénysor megfogott. Az egyik kezét az arcom mellé a másik kezét a derekamhoz tette elvágva a menekülési utamat ezzel.

- Hagyj már békén! Egyáltalán mit akarsz tőlem?

- Azt hiszem, nem tudod, milyen vagyok! Én nem adom fel még valami nem lesz az enyém!

- Most mire célzol? ~ A kezét a végig simítva az arccsontomon megemelte az államat kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek. - Nem egyértelmű? TÉGED!

- Ez nem ilyen egyszerű! Tudod, van valakim! ~ Egyszer csak hangosan felnevetett.

- Erik? Na, ne szórakozz velem! Ő nem vetélytárs nekem!

- Nem is, mert nem kell versenyeznetek, mert ő nyert!

-  Ezt simán orvosolhatom! Ha tényleg verseny lett volna, akkor most nem én lennék, aki hajkurászik téged.

- Én ezt már zaklatásnak hívom nem annak, aminek te tartod. ~ Inkább egy horror film jelenetéhez hasonlítanám a mostani jelenethez, mint egy kedves romantikus jelenethez!

- Hívd, csak aminek akarod, de tudom, hogy vonzódsz hozzám! ~ Talán egy kicsit, de erről neki nem kell tudnia! Nagy levegővétel után ellökve a kezét a csípőmtől mérgesen ránéztem!

- Keres mást, játékot magadnak! Felejtsd el, hogy valamit is mondtam vagy tettem veled!

- Mert az olyan könnyű szerinted!

- Nekem sikerült!

- Akkor nézzük csak! ~ A szája az enyémhez közeledet. Ha hagyom neki, hogy megcsókoljon, akkor a megcsalásnak számít. De ha nem akkor nem szállna le erről a témáról! Nem érdekel mi lesz a következménye!

- Hátrébb az agarakkal! Megmondtam! Foglalt vagyok! ~ A fejét ellökve az arcomtól gonosz tekintettel néztem rá.

- Ni, csak a hercegnő milyen vad!

-  Tudod ilyen voltam mindig is csak eddig kedves akartam lenni, de most már elegem van belőled és a kis játékaidból! Felejts el!

Rezzenéstelen arccal sétáltam ki a szorításából vissza nem nézve. Elegem van a kis játékaiból és abból, hogy engem tekint a játékszerének és ezen jól is szórakozik! Milyen elmebeteg tesz ilyet?

A suli előtt várva hogy Erik megérkezzen meg fogattam, hogy ha kell embert is ölők csak, hogy ezt befejezze Max! Viszont most nem tudom, hogy elmondjam e Eriknek hogy mi történt. Ha el mondom, akkor lehet, hogy rosszul érzi majd magát és összebalhézik Erikkel, amit nem akarok! De ha nem mondom el, akkor hazudok neki, és ha kiderül még mérgesebb lesz, mint eddig Max miatt vagy szakít velem. Nem akarok nélküle élni, mert tényleg kedvelem!  A gondolat hogy egy kedves fiú, aki a legjobb barátom is ilyen boldogságot csal a szívembe a gyomromat is felkavarja. Mint ha millió pillangó repülne a gyomromba, és amikor csak rá gondolok, csiklandoznak belülről.  Hirtelen egy duda hangja szakította meg a merengésemet.  Erik megérkezet! Imádom benne, hogy amikor látom, akkor csak mosolyogni tud rám. Szerintem ő is boldog velem csak úgy, mint én vele. Nagy mosollyal az arcomon ülök be az autóba és nézek rá. Olyan szépek azok a barna szemei, amikkel bámul.

- Szia, nyuszika!  ~ Nyuszinak hívott most tényleg?

- SZIA! NYUSZI!?

- Én hívlak nyuszinak! Neked mást kel kitalálnod!

- Miért nyuszi?

- Mert olyan aranyos, vagy mint egy kisnyuszika. ~ Ez édes tőle!

- Akkor rendben van ez a név! Szóval hova megyünk?

- Nem tudom! Válasz te! Étterem vagy cukrászda?

-  MA nincs kedvem hozzá! Mi lenne, ha egy filmet megnéznénk?

- És utána elmehetünk sétálni. Mit szólsz?

-  Rendben.

Becsatoltam magam és elhelyezkedtem az anyósülésben. Hirtelen a telefonom csörrent meg! SMS-em jött. Nagy nehezen előkotortam a farzsebemből és megnéztem az SMS-t. Rámeredtem a kijelzőre mikor meg láttam ki írt.

Feladó: Max

Nem hiszed ugye, hogy ennyivel le rendeztük ezt?

NYERNI FOGOK!

Ezt nem hiszem el! Már telefonon is zaklat engem! Miért nem hagy békén? Legszívesebben elmondtam volna azonnal Eriknek, de az csak elrontja a kedvünket. Hogy ne zavarjon ma többet a telefonom lenémítottam és bedobtam a táskámba, hogy ne is tudjam ki ír vagy hív még Erikkel vagyok!

- Ki írt? ~ Riadtan néztem rá! Most neki vagy igazat mondjak?

- Senki fontos! Csak egy osztálytárs. Azt írta, hogy nála hagytam a biológia könyvemet és majd Hétfőn vissza adja nekem.

- Nem lesz belőle baj?

- NEM! Holnap szombat van és nincs suli!

- Akkor jó! Képzeld, van egy nagycsomó filmem, amiből válogathatsz majd.

- Ez jól hangzik. ~ Rá mosolyogtam, mint ha minden rendben lenne, és nem zavarna az az SMS.

A feléjük tartó út nem olyan hosszú, amin egy szót sem szóltam. Egész idő alatt az emésztett, hogy Max SMS-ben is zaklat már engem nem csak a való életben! Ahogy megálltunk a felhajtón elgondolkodva a dolgon észre sem vettem, hogy Erik kiszállt a kocsiból és már nyitotta is nekem az ajtót.

- Kisegíthetem a szépséges hölgyet a járműből! ~ Meglepődve néztem rá, ahogy a kezét ajánlotta nekem!

- Persze. Köszönöm. ~ Ahogy kisegített a kocsiból egyből a karját tartotta, hogy karoljak belé.

-  Így akarsz közlekedni?

- Ha szabad!

- Mi ütött beléd? Miért vagy ilyen udvarias?

- Miért ne lehetnék kedves és udvarias a barátnőmmel?~ Ez igaz! Nincs okom valamit is feltételezni, mert ő igazi lovag és őszinte ember.

- De lehetsz!

- Akkor bemehetünk?

- Igen uram!

Átkaroltam a karját és lassan sétálva haladtunk a bejárati ajtó felé. Nem akarom elveszíteni és nem fogom hagyni Max -nek hogy közénk álljon! Erik hogy még lovagiasabb legyen kinyitotta az ajtót és a kezével mutatta, hogy fáradjak be.  Ahogy bezárta az ajtót a hátam mögé lépet és a derekamat átkarolva haladtunk a nappali felé. Mikor megláttam a nappalit, ami gyertyákkal és égőkkel volt kivilágítva. Nem értettem, hogy most ezt miért is csinálta? A nyakamra adott egy puszit majd közelebb húzott magához.

- Tetszik? ~ Szóhoz sem jutottam! Miért csinálta ezt?

- Igen! Nagyon is, de ez miért is van?

- Szóval elfelejted! ~ Mit is felejtettem el? Mondjuk, mostanság minden fele jár az agyam csak a dátumokon nem! Hányadika is van?

- Sajnos nem. Sajnálom! ~ Mellém lépve tovább ölelt, de most nem a hátam mögött állt, ha nem az orrom előtt, sőt az orrunk össze is ért.

- Ma vagyunk 1 hónaposak. ~ Jézusom tényleg! Hogy felejthetem el?

- Teljesen elfelejtettem! Én nem vettem semmi ajándékot neked!

- Nekem te vagy az ajándék. Ezzel köszönöm meg neked, hogy velem vagy bár az elmúlt pár napban nem tudtam veled lenni amennyit megérdemelnél, de a mai délután csak a miénk!

- Szóhoz sem jutok Erik! Mióta tervezgeted ezt?

- Egy pár napja. Mindenek tökéletesnek kell lenije számodra. Tökéletes barát akarok lenni.

- Erik te tökéletes vagy! Nem kell változnod vagy másnak adnod magad, mert én, úgy SZERETLEK, ahogy vagy! ~ Az egyik kezemet az arcára tettem a másikat a nyakára.

- Én is SZERETLEK! Végre kimondtuk egymásnak. ~ Ideje volt már hogy kimondjam és ő is kimondta végre.

-  És mit szeretnél csinálni?

- Ez csak a mi napunk! Kettesben lehetünk egész nap és azt csinálunk, amit csak akarsz.

Még soha nem lepet meg engem ilyennel! Hogy tudnék, egy ilyen fiút nem szeretni mikor ilyen dologgal lep meg. Kézen fogva vezetet a kanapé elé ahol a földön párnákkal és takarókkal kibélelt kis hely volt készítve nekünk. Ahogy leültem ő szorosan mellém ült és szorosan átkarol és így néztük végig a filmet. Bevallom nem a filmet néztem, ha nem inkább őt.  Szeretem őt tényleg és ezt ő is tudja, ahogy ő is engem. Ahogy vége lett a filmnek nem kelt fel mellőlem, ha nem átkarolva néztük egymást. A kezem a mellkasán pihent pint a szíve felet és éreztem, hogy a szíve nyugodtan ver.

- És most mit csináljunk?

- Elmenjünk sétálnia kedvenc helyedre?

- Komolyan oda akarsz menni? ~ Azt akarom, hogy ne csak nekem legyen szép ez a nap, ha nem neki is!

- Igen!  ~ Egy puszit nyomva a homlokomra. Bár még nem csókolt meg eddig nem érdekel, mert SZERET!

ERIK

Mia imádta a romantikus ajándékomat, amit egész héten tervezgetem! Ez a nap különleges, számomra mert ma mondta ki, hogy Szeret és most már ő is tudja, hogy én is szeretem. A kedvenc helyem a város másik részén lévő tópart. Ott minden nyugodt és szép. Minden nyáron ott szoktam fürdeni mikor nincs kedvem a partra menni, szörfözni. Ahogy megérkeztünk a tóhoz nem olyan volt a kilátás amilyen szokott lenni, mert esőfelhők takarták el a napot. Hiába van így is 30 fok akkor is a napfény adja ennek a helynek a varázsát, de most Mia ragyogja be a helyett. A stégen ülve leültünk a lábunkat a vízbe lógattuk. Összebújva bámultuk a vizet, ahogy fodrozódik mikor Mia lábát mozgatta.

Hirtelen nagy dörrenést hallottunk és villámlott is. Pár másodperc múlva már szakadt is az eső. A cipőnket felkapva kézen fogva szaladtunk vissza a kocsihoz mikor Mia egyszer csak megállt és a kézfogás miatt én is meghőköltem.

- Mi a baj Mia? Rosszul vagy?  ~ Ahogy szakadt az eső Mia-t nem zavarta, ha nem csak mosolygott rám.

- Gyere, ide kérlek! Ölelj át! ~ Most itt?

-  De szakad az eső!

- Nem érdekel! Csak gyere ide! ~ Átöleltem és ő szorosan hozzám bújt. Szakadó esőben ölelkezni ilyenről még csak a filmekben hallottam.

- Miért is ázunk itt?

- Kellenek olyan emlékek, amikre emlékszem mikor nem vagy velem!

- És ez olyan emlék lesz?

- Igen! ~ Eszembe jutott egy romantikus jelenet az egyik filmből.

- Ad a kezed kérlek. ~ Szó nélkül nyújtotta a kezét. Gondoltam, hogy még emlékezetesebb legyen ez az emlék neki elkezdtünk táncolni.

- Mindig meglepsz!

- Ez a legkevesebb!

Hiába szakadt az eső valamiért élveztem ezt a helyzetet! Bár elmebetegnek tartanának minket, ha valaki látna, de kit érdekel? Ahogy Mia-ra néztem ő meg rám éreztem, hogy minden olyan nyugodt, ha ketten vagyunk.

MIA

Ahogy Erik és én lassúztunk szakadó esőben. Ránézet és én rá. Minden olyan varázslatos! A hely Erik és a helyzet. A nyakára raktam a kezemet és így folytattuk a táncot még nem Erik megállt.  Olyan közel álltunk egymáshoz hogy éreztem, hogy a szíve hevesebben ver, mint pár másodperce. A homlokát az enyémhez támasztotta majd megcsókolt. Olyan varázslatos. Az első olyan csókunk, ami azért tett meg, mert szeret nem pedig egy ostoba üvegezős játék kényszerít rá minket. Erre mindig is emlékezni fogok.

2. ÉVAD – 10. RÉSZ: NEM SOHA!

MIA

Valamiért a gyomrom össze szorult mikor csak arra gondoltam, hogy Erikkel alakulnak a dolgok. Olyan sokáig csak barátok voltunk most meg randikra járunk, és jól szórakozunk rajta. Erikben minden meg van, amire csak vágytam. Nem öntelt és csak rám figyel, hogy nekem mi a jó tudja miket szeretek és én is tudom, ő miket szeret. A kettőnk dolgáról nem szóltam senkinek még Sarah sem tud róla és egyébként sem áll velem szóba, mert még haragszik. Erik az én szőke hercegem és remélem, én vagyok neki a szőke hercegnője, akik boldogan élnek. A földrajz órára sem tudtam figyelni, mert csak a tegnap esti sétánkra gondoltam. Olyan varázslatos volt, mint ha csak egy film jelenet lett volna! Hirtelen a fejemnek repült egy Kréta! MSR. Larno észre vette, hogy nem Európa területéről agyalok, ha nem másról ezért küldött egy ébresztőt egy FIGYELJ oda felszólítással! Vissza szállva a földre a könyvemre tekintettem sokáig figyelhet az anyagra, mert kicsengettek. Az osztálytársak lökdösése és a folyosó hangzavara sem tudta le lohasztani a mosolyomat. A szekrényhez érve elkezdtem dúdolni Erik Rock N' Roll számát. Ahogy betettem a könyvemet a szekrénybe akkor egy hangos robajjal egy tenyér vágódott a szomszéd szekrényre. Max támaszkodott a szekrényre és Sunnyi mosollyal bámult engem.

- Tudtommal nem itt van a szekrényed! ~ Háttal neki dőlt a szekrénynek úgy hogy le se vette a tekintettét rólam.

- Mit szólnál Hercegnő, ha te meg én ma este találkoznánk? Amolyan Randi! ~ A szemem elkerekedett! Jól hallottam, amit mondott?

- Hogy Mi? Jól hallottam?

- Igen! Randira hívlak!

- Ó hát akkor a válaszom egy nagy BÜDŐS NEM! ~ Becsaptam a szekrényemet és ott hagytam.

- Most mi bajod van Hercegnő? Nem ezt akartad? ~ Talán mikor taknyos voltam, de most hogy Erik itt van már nem!

- Sajnos Programon van az elkövetkező összes randi időpontra, amire csak meg akarsz hívni, ami most már nem, kell megkérdezned!

- Most kéreted magad Hercegnő? A szertári csók után azt hittem erre vágysz! ~ A kezemet a szájára tettem, hogy ne folytassa, amit elkezdett!

- Elhallgatnál? Nem akarom, hogy valaki meg tudja! Nem vagyok rá büszke! ~ A kezemet a szemem elé tettem, mert tényleg kezdtem magam szégyellni azért a tettemért.

- Rajtad nem lehet kiigazodni!

- Akkor elmondom úgy, hogy megértsd! Felejts el, mert nekem van valakim!

- És ki?

- Közöd? Egyébként sem ismered!

- Honnan veszed?

- Tudom és kész!  Most ha megbocsájtasz vagy sem mennem kell az utolsó órámra! CSÁ MAX!

Gyorsléptekkel hagytam ott, mint ha csak kergetnének! Nem akarom, hogy valaki is pletykáljon, hogy Max- el beszéltem, mert abból nem jó származik.

ERIK

 

Egész héten apával a stúdióban dolgoztunk egy pár számomon. Nagyon lemaradtam az elmúlt hetekben a demóm készítésével, mert, hogy Mia és én együtt vagyunk, nem jut annyi időm a sulira vagy a dalokra. Mindig rohanok, és semmi ötletem sincs a számokhoz, amiknek már a demón kéne lenijük, de majd csak össze hozom. A dalokra sem érzek rá annyira, mint, régen mert folyton Mia jár az eszembe és akkor elfeledkezek magamról és elontom a dolgokat. Ebben az órában csak 5Xkezdtem újra felénekelni a dalt, de akkor sem megy. Ahogy kiléptem a felvétel szobából egyből a székre terültem. Annyira fáradt vagyok, de még csak 2 óra van és nem a nap vége.

- Mi van veled fiam? Mint ha csak szándékosan rontanád el a dalokat! Miért nem koncentrálsz? ~ Apa nem tud Mia-ról mert eddig nem mondtam meg neki, de lassan el fogom neki.

- Semmi csak ma nem tudok rá érezni.

- Egész héten nem éreztél rá! Mi tereli el a figyelmedet ennyire?

- Semmi csak most ilyen korszakom van! Sok a dolgom és kevés időm van mindenre, mert 3 felé kéne szakadnom, csak hogy jó legyek mindenkinek. ~ Azt hiszem elszóltam magam!

- 3 felé? Suli zene és mi a harmadik? ~ Mondjuk úgy is megtudja előbb vagy, utóbb mert Kendall bácsi elszólj magát előbb vagy utóbb.

- Inkább KI! Tudod, KB 1 hete Randizgatok egy barátommal.

- Csak nem Kelly? Az a szőke alacsony lány, akivel tavaly voltál a születésnapomon?

- A szőke stimmel, de nem Kelly! Mia az! ~ Apa szeme elkerekedet és nem szólt semmit csak lekevert egy taslit a nyakamra.

- NORMÁLIS VAGY? ~ A nyakamat vakarva néztem rá.

- Most miért? Szereted Miát! Akkor mi a bajod, hogy együtt vagyunk?

- Igen szeretem Mia-t, mint a lányomat, és ha nem Kendall és Mall lány lenne, akkor azt mondanám hajrá, de az, aki és ha csak megbántod vagy szakítasz vele, akkor nem lesz többé ugyan olyan a kapcsolatotok! Én tudom, mert Mallory megtette velem.

- Mi? Te meg Mallory? Együtt jártattok?  Ezt miért nem tudtam?

- Mert nem mondtam neked! Jobb lenne, ha abba hagynád vele a dolgot!

- Most nem örülsz nekünk?

- De igen, csak ha rosszul jön, ki a dolog megjárod, mert Kendall félti a lányát és ebből nem akarok vitát kettőnk között!

-  Ezt mindig is furcsálltam, hogy Kendall bácsi miért félti ennyire Mia-t!

- Én meg értem ezt! Volt egy kis dolog, ami miatt Kendall és Mallory megfogadták, hogy Mia biztonsága mindennél fontosabb! Ennek lassan 13 éve és eddig minden rendben van! Én is ezt tettem volna azok után, amit Viki csinált!

- Ki az a VIKI?

- Viki Kendall egyik volt barátnője, aki Pszichopata és mostanság szabadult a börtönből, mert elrabolta Mia-t és elszökött vele, de szerencsére elkapták.

- Jézusom! Szegény Mia! Ezt miért nem mondta el soha?

- Mert nem tudja! Kendall és Mall nem akarja, hogy tudja! Elég nehéz volt ezt eltitkolni és ezek után is az lesz! De vissza térve erre a járós dologra szeretném, ha óvatos lennél, mert ne ess abba a hibába, hogy elrontasz egy szép barátságot azzal, hogy jártok!

- Majd óvatosak leszünk!

- Rendben! Na, jó most menny, inkább, mert ha még egyszer el rontanád a feléneklést, akkor megfojtanálak talán!

Megdöbbentem, hogy apa elmondta, hogy Mia-t elrabolták kiskorában! Most már értem miért védik ennyire őt! Észben fogom tartani azt, amiket apa mondott és megpróbálok mindenben megfelelni!

2. ÉVAD - 9. RÉSZ: VÁLASZTOK....

MIA

Ahogy Erik haza vitt éreztem, hogy nincs rendben valami. Ahogy megállt az autó és leállt a motor felém fordult.

- Mi volt ez az egész ma?

- Erik kérlek, hagyd ezt!

- De miért? Nem mondasz nekem mostanság semmit el?

- Mert nincs semmi, amit el kell mondanom.

- Ez furcsa a helyzetre nézve.

- Milyen helyzetre nézve?

- Arra hogy te meg Max megint egy légtérben voltatok és szerintem nem legyeket számoltattok a raktárban.

- Miért vagy mostanság a szerelmi életemre kíváncsi?

- Mert a barátod vagyok! Nem?

- Akkor nem kéne faggatnod neked is.

- Én, nem faggatlak, csak az igazat akarom.

- Ez neked miért fontos?

- Mert tudni akarom, mi van közted és Max között! Mit csináltattok ott bent?

- Csókolóztunk ennyi.

- Értem. Minden világos.

- Világos? Most neked meg mi a bajod?

- Az égvilágon semmi. Mindenki más fontosabb neked, mint én.

- Ez nem igaz!

- De sajnos igen olyan vak vagy Mia mostanság.

- Én vak? Akkor te meg egy hisztis gyerek.

- Rendben akkor az vagyok, de te mostanság nem is akarsz semmit észre venni, ami nem Max-el kapcsolatos.

- Ez nem is igaz.

- De az!

- Ezt nem hallgatom tovább, mert látom te se érted meg.

- Ja, lehet! Nem is tudom, miért vagyunk legjobb barátok!

- Nem is voltunk!

- Jó tudni!

Becsaptam a kocsi ajtót és beviharzottam a házba. A szobába rohantam és az ágyamra vetődve

Bőgni kezdtem. Hirtelen apa lépet be.

- Neked nem dolgoznod kéne?

- Most hagy!

- Mi történt kicsim?

- Össze vesztem Erikkel.

- De hát ti a legjobb barátok vagytok tavaly nyár óta! Azóta elválaszthatatlanok vagytok, ha buliról van szó!

- Csak voltunk. Már nincsenek barátaim.

- Hogy hogy? Sarah?

- Vele is összevesztem.

- Kicsim tudom nehéz tininek lenni de…

- Nincs de! Neked ott vannak a haverjaid anyának is nekem meg nincs senkim. Soha nem leszek egy társasági ember.

- Most csak hullámvölgyben vagy!

- Itt is maradok.

- Én is ezt hittem mikor Carlos és én össze vesztünk vagy Logan-nal. De mindig egy dolog járt az eszemben.

- És mi?

- Hogy aki egyszer a barátom volt az mindig az lesz. De min vesztettek össze?

- Max-en.

- Már megint azon a pasin?

- Nem azon hogy bele akar mindenki szólni az életembe!

- Talán mert aggódnak érted!

- Pont ezért szóltam Sarah-nak hogy milyen a fiú, akivel jár.

- Milyen?

- Aki csak a trófeákat gyűjti. Ő is az lesz.

- Figyelj kicsim. Ha ő ezt akarja, hagyd ezt a dolgot. De Eriknek igaza van abban, hogy Max csak a bajba kever téged.

- DE ha nem hibázom, soha nem tanulok meg semmit.

- De ne a barátaid elvesztésével tanulj meg valamit, mert pasid lehet 1000 meg 10, de igaz barátaid csak kevés.

- De miért fáj, hogy Erik meg én össze vesztünk? Szerintem soha többet nem akar engem látni.

- Csak idő kell neki, ahogy neked is.

- Gondolod?

- Hívd fel és beszélj vele.

- Nem is tudom. Nagyon csúnyán váltunk el.

- De ha megpróbálod, akkor sem vesztesz semmit.

- Rendben.

- Magadra hagylak kicsit.

- Köszönöm apa. Szeretlek!

- Én is kis bogaram.

Ahogy a telefonomhoz nyúltam rezegni kezdett. Erik írt egy SMS-t. Gondolom rá jött ő is hogy bután viselkedtünk és meg akarja beszélni. Ahogy megnyitottam az SMS-ét megdöbbentem.

„Felfogtam, hogy Max fontosabb, mint a barátságunk ezért többet nem érdekel, mi van, veled szóval csinálj, amit akarsz, engem nem érdekel. Légy boldog a kedves pasiddal most már nem avatkozom bele, többet mert csak feleslegesen tépem a számat. Többet nem is akarlak látni. CSÁ!”

Hivatalos! Erik többet nem a barátom Max miatt. Olyan üresnek éreztem az életemet most, hogy nincsenek barátaim.

Másnap reggel arra keltem, hogy apa ébreszt engem.

- Jó reggelt bogaram

- Mi jó benne?

- Mi lett a vége a beszélgetéseteknek Erikkel?

- Nem beszéltünk. Vagy is én nem, de ő írt egy üzenetet hogy nem akar többet látni Max miatt.

- Nehéz az élet, ha 2 fiú versenyzik a szép lánykáért.

- Nem versenyzik, éretem senki. Erik nem szerelmes belém ő csak barát. VOLT.

- Kicsim, ha egy másik pasi miatt veszet veled össze, akkor szeret.

- Erik szerelmes belém?

- Úgy tűnik nekem.

- De miért nem lépet?

- Talán félt attól, hogy te nem érzel úgy! De valami azt súgja, motoszkál benned az az érzés.

- Erik a legjobb barátom nem hiszem, hogy valaha is szeretet volna.

- Mondogasd ezt magadnak. De készülj, mert Elkéssel.

Apa bogarat ültettet a fülembe ezzel a szerelem dologgal, de hülyeségnek tartom, hogy Erik valamit is érezne irántam barátságon kívül. Teljesen e járt az agyam egész reggel még Max meg nem törte ezt a dolgot.

- Szerbusz, kicsi csillag. Hogy vagy?

-  Inkább felejts el engem egy életre.

- Nem értem most ez mi?

- Az, aminek látszik. Kopj le!

- Most miért? Azt hittem a tegnapi dolog valamit lendített rajtunk vagy is kettőnk közt valamit.

- Csak annyit hogy utállak! Miattad elvesztettem a legjobb barátomat.

- Azt a szőke barmot?

- Ő nem barom! Az te vagy!

- Majd elfelejted, ha megismersz pár menőbb arcot.

- Nekem nem menőbb arc, hanem Erik kell.  Bocsi! Keres más cicát a macska egér játékodhoz.

- Azt hittem engem akarsz.

- Bocsi nem kellesz! Soha nem is kelettél nekem. Meg vagyok a magam kis világában.

- De én vagyok a herceged nem?

- Az már régóta meg van csak nem vettem észre eddig.

- És ki az?

- Ahhoz semmi közöd.

Sarkon fordultam és faképnél hagytam. Küldtem Eriknek egy Sms-t hogy beszélnünk kell, de nem írt vissza ezért elmentem hozzájuk suli után. Carlos nyitott ajtót.

- Szia, Mia. Mi járatban?

- Szia, Carlos bácsi! Eriket keresem. (Hátra nézet hirtelen.)

- Ő most nincs itthon.

- Na, ne szórakozzunk.

 Megfogtam magam és erőszakosan bementem az ajtón. Persze hogy Erik állt az előtérben.

- Beszélnünk kell.

- Nem kell. Megírtam tegnap mindent neked. ( Én inkább elmentem itthonról! Szólalt meg Carlos)

- Hogy te mekkora egy barom vagy.

- Én?

- Igen te!

- Miért nem vagy Max drágával?

- Mert téged választottalak helyette!

- Hogy érted ezt?

- Tudod apa azt mondta, hogy ha egy fiú olyanokat tesz, mint amiket te akkor a jelent valamit. Tudom, hogy érzel valamit irántam.

-  És ez csak most eset le neked?

- Mert nem voltál egyértelmű számomra.

- Sajna már késő.

- Szükségem van rád, mint barát……

- Ja, csak barátként? Köszi, inkább nem.

- És szükségem van rád úgy, mint ahogy te akarod. Tudod csak azért nem mertem lépni én sem és elnyomtam magamban irántad az érzelmeket, mert nem hittem, hogy te is érzel valamit irántam. Többet, mint barát.

- És most mit vársz? Felejtsem el azt, amiket velem műveltél tegnap?

- Nem kérhetem, de reménykedem. Kérlek, gondold át ezt.

- Talán.

- Akkor hagylak is.

- Hé, várj! Még gondolkodom, de attól el mehetünk valahova.

- Mondjuk ma este?

- Á ma nem jó! Ma a legjobb barátnőmmel találkozzon, aki kicsit hibbant, de szeretem azt a szőke csajt. Ki köpött te csak ő bele van zúgva egy önimádó hólyagba.

- És ha azt mondom, hogy nincs! Ő inkább egy kedves fiúba, aki jobban ismeri őt bárkinél.

- Ismered te is? Azt hittem elvesztettem már őt.

- Csak nem találta meg azt az utat, amin járnia kell.

- És most már megtalálta biztosan?

- Minden, bizonnyal mert hisz ismered, mindig tudja mi a helyes.

Ahogy megölelt tudtam, hogy jól döntöttem. Szerintem jól meg leszünk együtt, ha komolyan gondolja ezt a dolgot velem, ahogy én vele. Bár még nem kért meg hogy legyek a barátnője, de ha megkérdezi, nem fogok gondolkodni, de előtte, kell pár randi próba képen…

2.ÉVAD – 8. RÉSZ: BULI VAN A SZERTÁRBAN….

MIA

Hétfőn a suliban épp a könyveimet raktam be a szekrényembe utolsó óra előtt mikor Sarah jött oda és nagyon boldognak tűnt.

- Képzeld Jack és én együtt járunk.

- Hurrá! És engem miért is kéne, hogy ez érdekeljen?

- Mert Max-el többet lehetsz!

- Nem akarok vele lenni! Pont! Elég volt a bulin egy légtérben tartózkodni.

- Tényleg hallottam valamit.

- Mit?

- Hogy te meg ő összemelegedettek!

- Ja mint a jéghegy! Olyan melegség volt köztünk.

- Mi volt?

- Semmi!

- Biztos?

- Mit hallottál, hogy ilyeneket kérdezel?

- Semmit és pont ez a baj! Nem tudok semmit!

- Király, mert semmi nem volt.

- NE légy már ilyen.

- Bocsi, de Mindjárt becsöngetnek és ezért mennem kell.

- De te most titkolózol előttem?

- Nem mondhatok semmit, mert nem volt semmi! Max egy barom és kész! Figyeld meg hogy Jack is olyan.

- Ő nem olyan! Ő nem akar az érzelmeimmel játszani.

- Fura, mert Max mást mondott!

- Szóval volt valami.

- Semmi nem volt!

- De te miért beszélsz ki egy pasival engem meg Jack-et?

- Ő mondta nem én hogy…

- Mit?

- Semmit.

- De mond el!

- Rám mászott az a barom és azt mondta, hogy azt hitte, hogy olyan vagyok, mint te! Szóval ezzel arra célzott, hogy Könnyűvérű vagy! Jack meg szerintem erre hajt!

- Ez nem igaz!

- Szerintem meg igen! Fura nem hogy Max ilyenekre célzott nem? Akkor csak tud valamit! Hány barátnője is volt, akit hamar ott hagyott?

- Ő akkor sem olyan!

- Én, csak meg akarlak védeni tőle.

- Engem nem kell!

- Rendben! Akkor meny csak a kedves Jack- hez de engem felejts el akkor!

- Most arra kérsz, hogy válasszak?

- Én nem akarom nézni, hogy, szenvedsz, de ha te szeretsz szenvedni, akkor, mehetsz!

- Jó akkor őt választom!

- Oké mehetsz! Hajrá!

- Nem is értem, hogy barátkozhattam egy ilyen lánnyal, mint te? Nem is értem mit eszik rajtad Max? Semmi stílusod vagy bármid.

Ezen teljesen berágtam és becsapva a szekrényajtómat ott hagytam. Ahogy a terem felé haladtam gyorsan, mert a tanárunk mániája hogy kizár, ha kések, de közben forrtam a dühtől. Nem hiszem el hogy a több mint 16 éve alatt egyszer sem vesztem össze Sarah -val de most egy pasi matt képes velem veszekedni, de ha neki ő kell, akkor tessék! Nem állok az útjába. Ahogy a teremhez értem és próbáltam kinyitni az ajtót észrevettem, hogy már 5 perce elkezdődött az óra így kizártak. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy kizáratom magam az óráról. ilyenkor egy óra igazolatlan kerül a naplóba, amitől nem vagyok boldog, de mit tegyek? Kicsit örültem, hogy így hamarabb mehetek a stúdióba dolgozni ezért visszaindultam a szekrényemhez, hogy kivegyem a táskámat miközben a telefonomat babráltam. Hirtelen valakinek neki mentem és fel is borultunk.

- Cica nem kéne nyilvánosan leteperni. (Max-et döntöttem le, mert nem figyeltem.)

- Álmodban!

- Akkor ez biztos álom!

- Inkább nyelj savat te majom.

- Ha folytatjuk a bulin történteket meg teszem utána!

- Még mit nem? Inkább hagyj békén!

- De te még mindig rajtam fekszel! ( Feltápászkodtam gyorsan majd a hajamat a fülem mögé simítottam.)

- Bocs, de nekem mennem kell.

- Hova?

- Semmi közöd hozzá.

- De kíváncsi fajta vagyok.

- Akkor ne üsd bele az orrodat a dolgaimba, mert egyszer betöröm.

- Nem tennéd, mert belém vagy zúgva.

- Csak szeretnéd.

- Arra viszont kíváncsi lennék, miért ellenkezel ennyire? Apád ennyire tilt?

- Nem csak van józan épp eszem!

- Mert én nem vagyok épp eszű?

- Talált süllyedt.

Gondoltam elmellőzve ott hagyom, de megláttam, hogy az igazgató közeledik.  Ha valaki nincs órán, akkor büntetést kap és akkor apámat tuti felhívják és még több büntetést kapok.

- Mi van ott, amitől annyira félsz?

- A diri jön.

- Gyere, elbújunk. (Elkapta a kezemet és magával rángatott a takarító szertárba.)

- Miért pont ide jöttünk?

- Mert ide soha nem nézne be!

- De itt olyan vegyszer szag van.

- Csak egy kicsit bírd ki.

KB 2mX2m-es volt a takarító szertár szóval kicsit zsúfolt volt a hely a takarító eszközökkel, polcokkal és velünk együtt. Egész közel volt hozzám Max és hiába próbáltam távolodni a fal nem hagyta. Hallottuk, ahogy az igazgató léptei a szertár fele közeledik. „ Csak ne találj meg! Kérlek NE!” Imádkoztam, hogy ki ne nyitódjon az ajtó, mert akkor lebukunk.  Egyszer csak egyre halkabbak lettek a léptek majd végül semmit nem hallottunk.

- Elment?

- Igen el!

-  De jó! Nem buktam le!

- Miért? Félsz a büntetéstől?

- Nem! Attól félek, hogy valaki meglát veled!

- Talán zavarna, ha elkezdenének pletykálni?

- Igen! Nagyon. NA, mosd, nyisd ki az ajtót és had mennyek végre el innen. ( Max ki akarta nyitni az ajtót, de nem ment.)

- Óóó!

- Mi az?

- Beragadt az ajtó!

- Micsoda? Az nem lehet!

- Pedig nem nyílik.

- Ó ez nem lehet igaz. Ezt szándékosan csináltad!

- És még is hogyan? Az akaratommal tudom befolyásolni a zárat?

- Mit tudom én!

- Szerinted, ha az akaratommal bármire rá tudnék venni valamit vagy valakit, hogy megtegye, szerinte te már rég meglennél.

- Hogy te mekkora egy bukó vagy! Utállak!

- De közben szeretsz is!

- Fúj nem! Inkább egy hajléktalan, mint te!

- Persze most ezt mondod!

- Ha innen kikerülők esküszöm, hogy…

- Hogy? (Közelebb lépet és megsimogatta az arcomat, amitől szinte elfelejtettem mit akartam neki mondani.)

- Hogy te… Te egy…

- Folytasd.(Valamiért vonzónak találtam ezt a helyzetet és elkezdtem közeledni.)

Valamiért arra vágytam, hogy megcsókoljon és nem is habozzon, mert egyből megcsókolt.  Valahogy most mást éreztem, mint Szombaton mikor erővel megcsókolt. Most inkább lágy és gyengébb volt a csókja nem volt benne semmi erőszak. Valamiért emlékezettet valakire, akit régóta ismerek. Erik jutott eszembe és az a hülye üveges játék, ami miatt meg kellett csókolnunk egymást! Ő csókolt meg akkor ugyan így. Hirtelen a telefonom csörrent, meg amitől megijedve szétugrottunk. Erik hívott.  Mekkora véletlen ez?

- Igen Erik mond!

- Itt vagyok a suli előtt, ahogy tegnap megbeszéltük.

- Miért is?

- Mert azt beszéltük, meg hogy én, viszlek be a stúdióba és ma segítek neked.

- Ja, már emlékszem! (Teljesen ki ment a fejemből.)

- Hol vagy? Mikor jössz?

- Figyelj, van egy kis baj!

- Mi? Csak ne hogy azt mond, hogy feleslegesen jöttem ide.

- Nem csak nem tudok ki menni a takarító szertárból. Itt ragadtam, mert valami véletlen folytán beragadt az ajtó mikor elbújtunk a diri elől.

- Kivel vagy bent? Sarah -val?

- Nem egészen!

- Kivel?

- Max- el!

- Mit keresel te ott vele?

- Mondom elbújtunk, de kérlek, gyere, vigyél ki innen. Kérlek.

- Jó!

- Melyik szertár az és hol?

- B folyosó 2-es ajtó!

- Rendben mindjárt ott leszek.

- Köszi! Jövők neked egyel!

- Akkor már kettőnél járunk.

- Majd megadom.

- Ajánlom is.

Ez ciki volt teljesen, de ha hazudok neki, hogy kivel vagyok itt és kinyitja az ajtót akkor az még nagyobb szívás lenne nekem.

- Akkor mindjárt itt van a szőke lovagod?

- Igen! Tudod, segít kinyitni az ajtót!

- Mint ha nem ellenénk itt.

- Nem tudom, hogy te mennyire élvezed, ezt a helyzetet én annyira nem vagyok oda érte.

- De ami 3 perce történt azért igen!

- Vedd úgy, hogy a vegyszerek okozták!

- Ja persze! Azért Akartad annyira hogy csókolózzunk?

- Igen vagy is nem én akartam, ha nem te voltál megint erőszakos.

- Persze mert fogd rám.

- Azt teszem, épp nem veszed észre?

-  Élvezed ugye?

- Mit?

- Hogy azt hiszed, te irányítod az eseményeket kettőnk között.

- Tudod amint kicsit is kimutatod, hogy vannak érzelmeid és valaki embernek tekint, te ismét egy tapló paraszttá változol és már is olyan bunkó vagy, hogy senki nem akar veled lenni egy légtérben! Mint most!

Pont végszóra nyílt ki a szertár ajtó és Erik csak nézet, hogy mi folyik kettőnk között.

- Le maradtam valamiről?

- Semmiről! Max még mindig bunkó!

- De…

- Mennyünk inkább.

Elindultam kifele a szertárból és nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy mekkora ostoba vagyok, mert leállok Max-el.

2.ÉVAD – 7. RÉSZ: BAD BOY...

MIA

Ahogy Max ott állt a szája majdnem az enyémhez ért be pánikoltam teljesen.

- Engedj el! ( A kezét ellöktem az arcomról és hátrébb léptem.)

 - Azt hittem te is akarod!

- Rosszul hitted!

- Ugyan már.

- Ezért hoztál ide ki? Hogy megcsókolj vagy más?

- Ne fogd fel ezt így kérlek!

- De így fogom fel. Nem vagyok a te csókos babád, akivel hentereghetsz, mikor csak kedved szottyan! Én ezt nem hagyom.

- Most miért?

- Mert nem vagyok az a fajta lány, akivel ezt csinálhatod.

- De Sarah és te nem ugyan olyanok vagytok?

- Legjobb barátnők vagyunk, de nem egyformák!

- Pedig azt hittem, hogy…

- Akkor rosszul hiszed.

- Talán Erik van a képben?

- Nincs Erik a képben!

- Akkor miért vagy itt vele?

- Mert elhívott, de mint egy barát.

- Persze mert egy ilyen buliba csak barátként jöttél?

- Vele igen, de ha nem így lenne, akkor sem lenne hozzá közöd. De most én lépek innen…

Alig hogy az ajtóhoz értem Max kapta el a kezem.

- Nem mész sehova ezek után! (A szorítása elég erős volt, de inkább az zavart, hogy nem tudok hova menekülni.)
- Eresz el!  Ez fáj.
- Azt hiszem ezzel te is jól jársz.

Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Azzal a lendülettel, amivel magához rántott és megcsókolt én megütöttem. Ahogy eltávolodott a számtól gondoltam tudatosítom benne, hogy velem nem szórakozhat. Mérgesen a szemébe néztem.

- Ne merd ezt többet megpróbálni vagy az unokáid bányák meg. Vili? Felfogtad?
- Látom kibújt a szög a zsákból!
- Eddig is ilyen voltam csak fel kell hozzá bosszantani! De ha még egyszer megpróbálod, ezt nagyon megbánod! Felfogtad azzal a csepp agyaddal vagy agyam írásba?
- Igen felfogtam.
- Király akkor legközelebb próbálkozz olyannál, aki könnyebb nőcske, mint ÉN.
- Vadmacska vagy! Ez tetszik.
- Te meg egy paraszt vagy! Ez meg nekem nem tetszik!

Ahogy bementem a teraszról a házba oda mentem Erik- hez.

- Erik kérlek, vigyél haza.

- Baj van?
- Mennyünk, innen kérlek.
- Történt valami?
- Majd elmondom, csak kérlek, vigyél innen.

- Rendben gyere.

Alig hogy kiértünk és beszálltunk a kocsiba éreztem, hogy a gyomorideg egyre jobban kúszik fel a torkomba és hányinger kerülgettet közben. Amint megbíztam Max-be egyből kihasználta a helyzetet. Azt hittem jobb ember. Annyira kedves volt mielőtt rám mászott volna, de látom egy hazug alak.

- Mi történt?

- Inkább hagyjuk!

- Nem hagyjuk! Apád rám bízott, és ezért ha bajod esett ki fogy nyírni.

- Max a baj!

- Mit csinált?

- Rá mászott. De nyugi igazán nem volt semmi kettőnk között.

- Milyen értelemben?

- Megcsókolt, csak de leállítottam.

- Más, amiről tudnom kell?

- Csak megszorította a kezem, de semmi más.

- Bántott?

- Nem csak ennyi volt.

- Annyira sajnálom.

- Nem te vagy a hibás.

- De mert én voltam a felelős érted és én hagytam, hogy vele legyél.

- Már megtörtént és kész. Nem lett semmi bajom és kész.

- De ha lett volna én…

- De nem lett és ezt szeretném, ha apának nem mondanád! Azt sem hogy Max is ott volt. Tuti kiakadna.

- Rendben. Nem akarok én se bajba kerülni e miatt. De esküszöm, hogy legközelebb nem hagylak egyedül, hogy ilyesmi történjen.

- Rendben. Köszi, amúgy hogy elhoztál. Ha Max nem lett volna, akkor talán jobban mulatok, mint most.

Erik nagyon a szívére vette ezt a dolgot, mint ha csak az ő hibája lett volna. Minek mentem ki azzal a vadállattal? Nem tudom miért voltam ekkora ostoba tyúk, hogy hiszek egy szépen csillogó szempárnak. Az biztos, hogy ez jó lecke volt nekem és többet nem követem el ezt a hibát. Mikor lelassított Erik a házunk előtt láttam, hogy apa már alszik, mert sehol nem éget a villany.

- Biztos jól vagy?

- Biztos.

- Esküszöm, hogy jóváteszem ezt neked.

- Már megtetted azzal, hogy hallottalak énekelni.

- De mással akarlak kárpótolni nem egy ócska számmal, amit előtte adtam elő nem utána.

- Akkor adj nekem elő egy másikat.

- Mikorra akarod?

- Majd mikor kész van.

- Rendben.

Erik kiszállt és átjött az én oldalamra hogy kinyissa nekem a kocsi ajtaját. Csak most vettem észre hogy milyen igaz barát Erik! Mindig számíthatok, rá bármiről is van szó. Ahogy közeledtünk a bejárati ajtónkhoz lelassítottunk és mikor megálltunk egymás szemébe néztünk.

- Még egyszer köszönöm az estét.

- Ugyan már! Ennél a bulinál egy gyökérkezelés is jobb mulatság lett volna.

- Az mellékes most! De tudod elég jól mulattam addig még nem volt az az ízé Max-el.

- Én is, mert te ott voltál velem. Nem voltam egyedül legalább.

- Én meg nem itthon ültem.

- Akkor jól tettük, hogy elmentünk.

- Igen szerintem. Úgy sem volt még ilyen estém eddig.

- Akkor örülök neki.

- Én is.

- Na, menny ne hogy beteg légy vagy apád meglássa, hogy mikorra hoztalak haza.

- Várj Erik.

- Mond. ( Nyomtam egy puszit az arcára a mai estéért.

- Te lettél a hősöm.

 - Jó éjt Mia.

-  Jó éjszakát neked is Erik.

Végig néztem, ahogy visszaszáll az autójába és elhajt. Mikor beléptem a házba egyből elindultam a szobámba és egyből bedőltem az ágyamba.

KENDALL

Mia még délben úgy aludt, mint a bunda bár nem csodálom mikor fél 2 után pár perccel jött haza Erikkel. Gondoltam ezen nem akadok ki, mert egyszer tini az ember lánya és hadd élvezze még fiatal.  Olyan délután 4 fele Mia is lejött a szobájából végre, de elég fáradtnak tűnt, mint aki nem aludt volna semmit.

- Szia, kicsim. Milyen volt a buli?

- Inkább hagyjuk!

- Miért?

- Mert elment, de unalmas volt. Sok fapofa öltönyös pasi és classi zene.

- Értem!

- Van kávé?

- Van egy kevés. De te elég fáradtnak tűnsz.

- Tudom, mert későn értem haza.

- Ja, fél 2 után.

- Te láttad?

- Igen.  Bár későbbre vártalak, de így is aranyos voltál, hogy siettél haza az unalmas buliról.

- Tudom!

- Ugye tudod, hogy holnap suli?

- Már is?

- Aki éjjel legény az nappal is legyen az! Végig buliztad az estét és még csodálkozol, miért van vasárnap?

-  Király akkor visszafekszem.

- Tanulni ki fog kisasszony?

- Már kész!

- Biztos?

- Felmondjam és bemutassam neked?

- Nem kell, mert most az egyszer hiszek neked! De legközelebb nem úszod meg.

- Király! Ha keresne, a nép döglötten fekszem az ágyban.

- Megmondom a népnek.

- Köszi, majd az első nyugdíjamból meghálálom neked.

- A szavadon foglak.

Mia visszafeküdt aludni még én neki álltam valami vacsorának valót keresni a konyhában. Mivel semmit nem találtam otthon ezért elmegyek Mia kedvenc értelmébe és hozok neki valami vacsorát, amit imád.

MIA

Arra ébredtem, hogy a telefonom csörög. Annyira nehezen tudtam csak előkutatni a ruha kupac alól, amit valamikor az éjszaka folyamán készítettem mikor átöltőztem pizsamásba. Egy titkos szám hívott.

- Ki az?

- Szia, hercegnő! Felébresztettelek?

- Mi van? Ki vagy?

- 2-őt találhatsz bogaram.

- Jó én most leteszem Max!

- Nincs kedved velem eljönni, sétálni vagy moziba?

- Hogy megint rám mászhass?

- Még az is lehet, ha odáig eljutunk.

- Jó akkor zaklass mást, akit ez izgat, mert engem nem.

- Valaki harapós ébredés után.

- Alapból ilyen vagyok veled eddig ezt nem vetted észre?

- Azt hittem te ilyen vagy.

- Király akkor, szia.

Rácsaptam a telefont és visszacsuklott a fejem a párnára. Amint behunytam a szemem újra csörgött a telefonom.

-  Halló!

- Akkor nem jössz?

- Eltaláltad!

- Azt ugye tudod, hogy addig hívogatlak, még nem jössz el velem valahova?!

- És ugye tudod, hogy ki tudom nyomni a telefont és kikapcsolhatom?

- Akkor csöngettek még ki nem jössz vagy apád haza nem ér.

-  Ugye ismered azt a fogalmat, hogy Zaklatás?

- Persze!

- Akkor fejezd be, mert hívom a rendőröket.

-  Akkor azt mondom majd, hogy hazug vagy és csak engem akarsz ezzel magadhoz édesgetni.

- Ennek semmi értelme!

- Tudom, de egy próbának elment.

- Akkor jó éjt majd látjuk egymást soha napján!

- Akkor holnap?

- Mondom SOHA!

Rányomtam ismét a telefont és lenémítottam majd a párnám alá dugtam, hogy nyugodtan tudjak aludni…