2.ÉVAD – 7. RÉSZ: BAD BOY...

MIA

Ahogy Max ott állt a szája majdnem az enyémhez ért be pánikoltam teljesen.

- Engedj el! ( A kezét ellöktem az arcomról és hátrébb léptem.)

 - Azt hittem te is akarod!

- Rosszul hitted!

- Ugyan már.

- Ezért hoztál ide ki? Hogy megcsókolj vagy más?

- Ne fogd fel ezt így kérlek!

- De így fogom fel. Nem vagyok a te csókos babád, akivel hentereghetsz, mikor csak kedved szottyan! Én ezt nem hagyom.

- Most miért?

- Mert nem vagyok az a fajta lány, akivel ezt csinálhatod.

- De Sarah és te nem ugyan olyanok vagytok?

- Legjobb barátnők vagyunk, de nem egyformák!

- Pedig azt hittem, hogy…

- Akkor rosszul hiszed.

- Talán Erik van a képben?

- Nincs Erik a képben!

- Akkor miért vagy itt vele?

- Mert elhívott, de mint egy barát.

- Persze mert egy ilyen buliba csak barátként jöttél?

- Vele igen, de ha nem így lenne, akkor sem lenne hozzá közöd. De most én lépek innen…

Alig hogy az ajtóhoz értem Max kapta el a kezem.

- Nem mész sehova ezek után! (A szorítása elég erős volt, de inkább az zavart, hogy nem tudok hova menekülni.)
- Eresz el!  Ez fáj.
- Azt hiszem ezzel te is jól jársz.

Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Azzal a lendülettel, amivel magához rántott és megcsókolt én megütöttem. Ahogy eltávolodott a számtól gondoltam tudatosítom benne, hogy velem nem szórakozhat. Mérgesen a szemébe néztem.

- Ne merd ezt többet megpróbálni vagy az unokáid bányák meg. Vili? Felfogtad?
- Látom kibújt a szög a zsákból!
- Eddig is ilyen voltam csak fel kell hozzá bosszantani! De ha még egyszer megpróbálod, ezt nagyon megbánod! Felfogtad azzal a csepp agyaddal vagy agyam írásba?
- Igen felfogtam.
- Király akkor legközelebb próbálkozz olyannál, aki könnyebb nőcske, mint ÉN.
- Vadmacska vagy! Ez tetszik.
- Te meg egy paraszt vagy! Ez meg nekem nem tetszik!

Ahogy bementem a teraszról a házba oda mentem Erik- hez.

- Erik kérlek, vigyél haza.

- Baj van?
- Mennyünk, innen kérlek.
- Történt valami?
- Majd elmondom, csak kérlek, vigyél innen.

- Rendben gyere.

Alig hogy kiértünk és beszálltunk a kocsiba éreztem, hogy a gyomorideg egyre jobban kúszik fel a torkomba és hányinger kerülgettet közben. Amint megbíztam Max-be egyből kihasználta a helyzetet. Azt hittem jobb ember. Annyira kedves volt mielőtt rám mászott volna, de látom egy hazug alak.

- Mi történt?

- Inkább hagyjuk!

- Nem hagyjuk! Apád rám bízott, és ezért ha bajod esett ki fogy nyírni.

- Max a baj!

- Mit csinált?

- Rá mászott. De nyugi igazán nem volt semmi kettőnk között.

- Milyen értelemben?

- Megcsókolt, csak de leállítottam.

- Más, amiről tudnom kell?

- Csak megszorította a kezem, de semmi más.

- Bántott?

- Nem csak ennyi volt.

- Annyira sajnálom.

- Nem te vagy a hibás.

- De mert én voltam a felelős érted és én hagytam, hogy vele legyél.

- Már megtörtént és kész. Nem lett semmi bajom és kész.

- De ha lett volna én…

- De nem lett és ezt szeretném, ha apának nem mondanád! Azt sem hogy Max is ott volt. Tuti kiakadna.

- Rendben. Nem akarok én se bajba kerülni e miatt. De esküszöm, hogy legközelebb nem hagylak egyedül, hogy ilyesmi történjen.

- Rendben. Köszi, amúgy hogy elhoztál. Ha Max nem lett volna, akkor talán jobban mulatok, mint most.

Erik nagyon a szívére vette ezt a dolgot, mint ha csak az ő hibája lett volna. Minek mentem ki azzal a vadállattal? Nem tudom miért voltam ekkora ostoba tyúk, hogy hiszek egy szépen csillogó szempárnak. Az biztos, hogy ez jó lecke volt nekem és többet nem követem el ezt a hibát. Mikor lelassított Erik a házunk előtt láttam, hogy apa már alszik, mert sehol nem éget a villany.

- Biztos jól vagy?

- Biztos.

- Esküszöm, hogy jóváteszem ezt neked.

- Már megtetted azzal, hogy hallottalak énekelni.

- De mással akarlak kárpótolni nem egy ócska számmal, amit előtte adtam elő nem utána.

- Akkor adj nekem elő egy másikat.

- Mikorra akarod?

- Majd mikor kész van.

- Rendben.

Erik kiszállt és átjött az én oldalamra hogy kinyissa nekem a kocsi ajtaját. Csak most vettem észre hogy milyen igaz barát Erik! Mindig számíthatok, rá bármiről is van szó. Ahogy közeledtünk a bejárati ajtónkhoz lelassítottunk és mikor megálltunk egymás szemébe néztünk.

- Még egyszer köszönöm az estét.

- Ugyan már! Ennél a bulinál egy gyökérkezelés is jobb mulatság lett volna.

- Az mellékes most! De tudod elég jól mulattam addig még nem volt az az ízé Max-el.

- Én is, mert te ott voltál velem. Nem voltam egyedül legalább.

- Én meg nem itthon ültem.

- Akkor jól tettük, hogy elmentünk.

- Igen szerintem. Úgy sem volt még ilyen estém eddig.

- Akkor örülök neki.

- Én is.

- Na, menny ne hogy beteg légy vagy apád meglássa, hogy mikorra hoztalak haza.

- Várj Erik.

- Mond. ( Nyomtam egy puszit az arcára a mai estéért.

- Te lettél a hősöm.

 - Jó éjt Mia.

-  Jó éjszakát neked is Erik.

Végig néztem, ahogy visszaszáll az autójába és elhajt. Mikor beléptem a házba egyből elindultam a szobámba és egyből bedőltem az ágyamba.

KENDALL

Mia még délben úgy aludt, mint a bunda bár nem csodálom mikor fél 2 után pár perccel jött haza Erikkel. Gondoltam ezen nem akadok ki, mert egyszer tini az ember lánya és hadd élvezze még fiatal.  Olyan délután 4 fele Mia is lejött a szobájából végre, de elég fáradtnak tűnt, mint aki nem aludt volna semmit.

- Szia, kicsim. Milyen volt a buli?

- Inkább hagyjuk!

- Miért?

- Mert elment, de unalmas volt. Sok fapofa öltönyös pasi és classi zene.

- Értem!

- Van kávé?

- Van egy kevés. De te elég fáradtnak tűnsz.

- Tudom, mert későn értem haza.

- Ja, fél 2 után.

- Te láttad?

- Igen.  Bár későbbre vártalak, de így is aranyos voltál, hogy siettél haza az unalmas buliról.

- Tudom!

- Ugye tudod, hogy holnap suli?

- Már is?

- Aki éjjel legény az nappal is legyen az! Végig buliztad az estét és még csodálkozol, miért van vasárnap?

-  Király akkor visszafekszem.

- Tanulni ki fog kisasszony?

- Már kész!

- Biztos?

- Felmondjam és bemutassam neked?

- Nem kell, mert most az egyszer hiszek neked! De legközelebb nem úszod meg.

- Király! Ha keresne, a nép döglötten fekszem az ágyban.

- Megmondom a népnek.

- Köszi, majd az első nyugdíjamból meghálálom neked.

- A szavadon foglak.

Mia visszafeküdt aludni még én neki álltam valami vacsorának valót keresni a konyhában. Mivel semmit nem találtam otthon ezért elmegyek Mia kedvenc értelmébe és hozok neki valami vacsorát, amit imád.

MIA

Arra ébredtem, hogy a telefonom csörög. Annyira nehezen tudtam csak előkutatni a ruha kupac alól, amit valamikor az éjszaka folyamán készítettem mikor átöltőztem pizsamásba. Egy titkos szám hívott.

- Ki az?

- Szia, hercegnő! Felébresztettelek?

- Mi van? Ki vagy?

- 2-őt találhatsz bogaram.

- Jó én most leteszem Max!

- Nincs kedved velem eljönni, sétálni vagy moziba?

- Hogy megint rám mászhass?

- Még az is lehet, ha odáig eljutunk.

- Jó akkor zaklass mást, akit ez izgat, mert engem nem.

- Valaki harapós ébredés után.

- Alapból ilyen vagyok veled eddig ezt nem vetted észre?

- Azt hittem te ilyen vagy.

- Király akkor, szia.

Rácsaptam a telefont és visszacsuklott a fejem a párnára. Amint behunytam a szemem újra csörgött a telefonom.

-  Halló!

- Akkor nem jössz?

- Eltaláltad!

- Azt ugye tudod, hogy addig hívogatlak, még nem jössz el velem valahova?!

- És ugye tudod, hogy ki tudom nyomni a telefont és kikapcsolhatom?

- Akkor csöngettek még ki nem jössz vagy apád haza nem ér.

-  Ugye ismered azt a fogalmat, hogy Zaklatás?

- Persze!

- Akkor fejezd be, mert hívom a rendőröket.

-  Akkor azt mondom majd, hogy hazug vagy és csak engem akarsz ezzel magadhoz édesgetni.

- Ennek semmi értelme!

- Tudom, de egy próbának elment.

- Akkor jó éjt majd látjuk egymást soha napján!

- Akkor holnap?

- Mondom SOHA!

Rányomtam ismét a telefont és lenémítottam majd a párnám alá dugtam, hogy nyugodtan tudjak aludni…