MIA
Hétfőn a suliban épp a könyveimet raktam be a
szekrényembe utolsó óra előtt mikor Sarah jött oda és nagyon boldognak tűnt.
- Képzeld Jack és én együtt járunk.
- Hurrá! És engem miért is kéne, hogy ez érdekeljen?
- Mert Max-el többet lehetsz!
- Nem akarok vele lenni! Pont! Elég volt a bulin egy
légtérben tartózkodni.
- Tényleg hallottam valamit.
- Mit?
- Hogy te meg ő összemelegedettek!
- Ja mint a jéghegy! Olyan melegség volt köztünk.
- Mi volt?
- Semmi!
- Biztos?
- Mit hallottál, hogy ilyeneket kérdezel?
- Semmit és pont ez a baj! Nem tudok semmit!
- Király, mert semmi nem volt.
-
NE légy már ilyen.
-
Bocsi, de Mindjárt becsöngetnek és ezért mennem kell.
-
De te most titkolózol előttem?
-
Nem mondhatok semmit, mert nem volt semmi! Max egy barom és kész! Figyeld meg
hogy Jack is olyan.
-
Ő nem olyan! Ő nem akar az érzelmeimmel játszani.
-
Fura, mert Max mást mondott!
-
Szóval volt valami.
-
Semmi nem volt!
-
De te miért beszélsz ki egy pasival engem meg Jack-et?
-
Ő mondta nem én hogy…
-
Mit?
-
Semmit.
-
De mond el!
-
Rám mászott az a barom és azt mondta, hogy azt hitte, hogy olyan vagyok, mint
te! Szóval ezzel arra célzott, hogy Könnyűvérű vagy! Jack meg szerintem erre
hajt!
-
Ez nem igaz!
-
Szerintem meg igen! Fura nem hogy Max ilyenekre célzott nem? Akkor csak tud
valamit! Hány barátnője is volt, akit hamar ott hagyott?
-
Ő akkor sem olyan!
-
Én, csak meg akarlak védeni tőle.
-
Engem nem kell!
-
Rendben! Akkor meny csak a kedves Jack- hez de engem felejts el akkor!
-
Most arra kérsz, hogy válasszak?
-
Én nem akarom nézni, hogy, szenvedsz, de ha te szeretsz szenvedni, akkor,
mehetsz!
-
Jó akkor őt választom!
-
Oké mehetsz! Hajrá!
-
Nem is értem, hogy barátkozhattam egy ilyen lánnyal, mint te? Nem is értem mit
eszik rajtad Max? Semmi stílusod vagy bármid.
Ezen teljesen berágtam és becsapva a szekrényajtómat ott
hagytam. Ahogy a terem felé haladtam gyorsan, mert a tanárunk mániája hogy
kizár, ha kések, de közben forrtam a dühtől. Nem hiszem el hogy a több mint 16
éve alatt egyszer sem vesztem össze Sarah -val de most egy pasi matt képes
velem veszekedni, de ha neki ő kell, akkor tessék! Nem állok az útjába. Ahogy a
teremhez értem és próbáltam kinyitni az ajtót észrevettem, hogy már 5 perce
elkezdődött az óra így kizártak. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy kizáratom
magam az óráról. ilyenkor egy óra igazolatlan kerül a naplóba, amitől nem
vagyok boldog, de mit tegyek? Kicsit örültem, hogy így hamarabb mehetek a
stúdióba dolgozni ezért visszaindultam a szekrényemhez, hogy kivegyem a
táskámat miközben a telefonomat babráltam. Hirtelen valakinek neki mentem és
fel is borultunk.
- Cica nem kéne nyilvánosan leteperni. (Max-et döntöttem le,
mert nem figyeltem.)
- Álmodban!
- Akkor ez biztos álom!
- Inkább nyelj savat te majom.
- Ha folytatjuk a bulin történteket meg teszem utána!
- Még mit nem? Inkább hagyj békén!
- De te még mindig rajtam fekszel! ( Feltápászkodtam
gyorsan majd a hajamat a fülem mögé simítottam.)
- Bocs, de nekem mennem kell.
- Hova?
- Semmi közöd hozzá.
- De kíváncsi fajta vagyok.
- Akkor ne üsd bele az orrodat a dolgaimba, mert egyszer
betöröm.
- Nem tennéd, mert belém vagy zúgva.
- Csak szeretnéd.
- Arra viszont kíváncsi lennék, miért ellenkezel ennyire?
Apád ennyire tilt?
- Nem csak van józan épp eszem!
- Mert én nem vagyok épp eszű?
- Talált süllyedt.
Gondoltam elmellőzve ott hagyom, de megláttam, hogy az
igazgató közeledik. Ha valaki nincs órán,
akkor büntetést kap és akkor apámat tuti felhívják és még több büntetést kapok.
- Mi van ott, amitől annyira félsz?
- A diri jön.
- Gyere, elbújunk. (Elkapta a kezemet és magával
rángatott a takarító szertárba.)
- Miért pont ide jöttünk?
- Mert ide soha nem nézne be!
- De itt olyan vegyszer szag van.
- Csak egy kicsit bírd ki.
KB 2mX2m-es volt a takarító szertár szóval kicsit zsúfolt
volt a hely a takarító eszközökkel, polcokkal és velünk együtt. Egész közel
volt hozzám Max és hiába próbáltam távolodni a fal nem hagyta. Hallottuk, ahogy
az igazgató léptei a szertár fele közeledik. „ Csak ne találj meg! Kérlek NE!” Imádkoztam,
hogy ki ne nyitódjon az ajtó, mert akkor lebukunk. Egyszer csak egyre halkabbak lettek a léptek
majd végül semmit nem hallottunk.
- Elment?
- Igen el!
- De jó! Nem
buktam le!
- Miért? Félsz a büntetéstől?
- Nem! Attól félek, hogy valaki meglát veled!
- Talán zavarna, ha elkezdenének pletykálni?
- Igen! Nagyon. NA, mosd, nyisd ki az ajtót és had
mennyek végre el innen. ( Max ki akarta nyitni az ajtót, de nem ment.)
- Óóó!
- Mi az?
- Beragadt az ajtó!
- Micsoda? Az nem lehet!
- Pedig nem nyílik.
- Ó ez nem lehet igaz. Ezt szándékosan csináltad!
- És még is hogyan? Az akaratommal tudom befolyásolni a
zárat?
- Mit tudom én!
- Szerinted, ha az akaratommal bármire rá tudnék venni
valamit vagy valakit, hogy megtegye, szerinte te már rég meglennél.
- Hogy te mekkora egy bukó vagy! Utállak!
- De közben szeretsz is!
- Fúj nem! Inkább egy hajléktalan, mint te!
- Persze most ezt mondod!
- Ha innen kikerülők esküszöm, hogy…
- Hogy? (Közelebb lépet és megsimogatta az arcomat,
amitől szinte elfelejtettem mit akartam neki mondani.)
- Hogy te… Te egy…
- Folytasd.(Valamiért vonzónak találtam ezt a helyzetet
és elkezdtem közeledni.)
Valamiért arra vágytam, hogy megcsókoljon és nem is habozzon,
mert egyből megcsókolt. Valahogy most
mást éreztem, mint Szombaton mikor erővel megcsókolt. Most inkább lágy és
gyengébb volt a csókja nem volt benne semmi erőszak. Valamiért emlékezettet valakire,
akit régóta ismerek. Erik jutott eszembe és az a hülye üveges játék, ami miatt
meg kellett csókolnunk egymást! Ő csókolt meg akkor ugyan így. Hirtelen a
telefonom csörrent, meg amitől megijedve szétugrottunk. Erik hívott. Mekkora véletlen ez?
- Igen Erik mond!
- Itt vagyok a suli előtt, ahogy tegnap megbeszéltük.
- Miért is?
- Mert azt beszéltük, meg hogy én, viszlek be a stúdióba
és ma segítek neked.
- Ja, már emlékszem! (Teljesen ki ment a fejemből.)
- Hol vagy? Mikor jössz?
- Figyelj, van egy kis baj!
- Mi? Csak ne hogy azt mond, hogy feleslegesen jöttem
ide.
- Nem csak nem tudok ki menni a takarító szertárból. Itt ragadtam,
mert valami véletlen folytán beragadt az ajtó mikor elbújtunk a diri elől.
- Kivel vagy bent? Sarah -val?
- Nem egészen!
- Kivel?
- Max- el!
- Mit keresel te ott vele?
- Mondom elbújtunk, de kérlek, gyere, vigyél ki innen.
Kérlek.
- Jó!
- Melyik szertár az és hol?
- B folyosó 2-es ajtó!
- Rendben mindjárt ott leszek.
- Köszi! Jövők neked egyel!
- Akkor már kettőnél járunk.
- Majd megadom.
- Ajánlom is.
Ez ciki volt teljesen, de ha hazudok neki, hogy kivel
vagyok itt és kinyitja az ajtót akkor az még nagyobb szívás lenne nekem.
- Akkor mindjárt itt van a szőke lovagod?
- Igen! Tudod, segít kinyitni az ajtót!
- Mint ha nem ellenénk itt.
- Nem tudom, hogy te mennyire élvezed, ezt a helyzetet én
annyira nem vagyok oda érte.
- De ami 3 perce történt azért igen!
- Vedd úgy, hogy a vegyszerek okozták!
- Ja persze! Azért Akartad annyira hogy csókolózzunk?
- Igen vagy is nem én akartam, ha nem te voltál megint
erőszakos.
- Persze mert fogd rám.
- Azt teszem, épp nem veszed észre?
- Élvezed ugye?
- Mit?
- Hogy azt hiszed, te irányítod az eseményeket kettőnk
között.
- Tudod amint kicsit is kimutatod, hogy vannak érzelmeid
és valaki embernek tekint, te ismét egy tapló paraszttá változol és már is
olyan bunkó vagy, hogy senki nem akar veled lenni egy légtérben! Mint most!
Pont végszóra nyílt ki a szertár ajtó és Erik csak nézet,
hogy mi folyik kettőnk között.
- Le maradtam valamiről?
- Semmiről! Max még mindig bunkó!
- De…
- Mennyünk inkább.
Elindultam kifele a szertárból és nem tudtam másra
gondolni csak arra, hogy mekkora ostoba vagyok, mert leállok Max-el.
