2. ÉVAD – 11. RÉSZ:

 ROMANTIKUS ESŐTÁNC

 MIA

Az utolsó órám testnevelés volt! Imádom az izzadt testszagomat ilyenkor. Szerencsére egy gyors frissítő zuhany után jó magamra fújni a kedvenc parfümömet. Kellemesen erős illata van.  Ahogy magamra vettem a táskámat hirtelen egy csattanást hallotta a hátam mögött.  Meg állt bennem az ütő mikor meg hallottam a lépteket a hátam mögül. Megfordultam és azt hittem csak egy vicc, amit látok!

- Max te meg mit keresel itt? Ez a női öltőző! ~ Rám meredt, mint egy baltás gyilkos, aki épp az áldozatát figyeli gyilkolás előtt.

- Nem fejeztük be a beszélgetésünket!

- Te egy elmebeteg vagy ugye tudod!

- Csak beszélgetni akarok veled! ~ Egyre közelebb lépet hozzám. Hiába húzódtam hátrébb a szekrénysor megfogott. Az egyik kezét az arcom mellé a másik kezét a derekamhoz tette elvágva a menekülési utamat ezzel.

- Hagyj már békén! Egyáltalán mit akarsz tőlem?

- Azt hiszem, nem tudod, milyen vagyok! Én nem adom fel még valami nem lesz az enyém!

- Most mire célzol? ~ A kezét a végig simítva az arccsontomon megemelte az államat kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek. - Nem egyértelmű? TÉGED!

- Ez nem ilyen egyszerű! Tudod, van valakim! ~ Egyszer csak hangosan felnevetett.

- Erik? Na, ne szórakozz velem! Ő nem vetélytárs nekem!

- Nem is, mert nem kell versenyeznetek, mert ő nyert!

-  Ezt simán orvosolhatom! Ha tényleg verseny lett volna, akkor most nem én lennék, aki hajkurászik téged.

- Én ezt már zaklatásnak hívom nem annak, aminek te tartod. ~ Inkább egy horror film jelenetéhez hasonlítanám a mostani jelenethez, mint egy kedves romantikus jelenethez!

- Hívd, csak aminek akarod, de tudom, hogy vonzódsz hozzám! ~ Talán egy kicsit, de erről neki nem kell tudnia! Nagy levegővétel után ellökve a kezét a csípőmtől mérgesen ránéztem!

- Keres mást, játékot magadnak! Felejtsd el, hogy valamit is mondtam vagy tettem veled!

- Mert az olyan könnyű szerinted!

- Nekem sikerült!

- Akkor nézzük csak! ~ A szája az enyémhez közeledet. Ha hagyom neki, hogy megcsókoljon, akkor a megcsalásnak számít. De ha nem akkor nem szállna le erről a témáról! Nem érdekel mi lesz a következménye!

- Hátrébb az agarakkal! Megmondtam! Foglalt vagyok! ~ A fejét ellökve az arcomtól gonosz tekintettel néztem rá.

- Ni, csak a hercegnő milyen vad!

-  Tudod ilyen voltam mindig is csak eddig kedves akartam lenni, de most már elegem van belőled és a kis játékaidból! Felejts el!

Rezzenéstelen arccal sétáltam ki a szorításából vissza nem nézve. Elegem van a kis játékaiból és abból, hogy engem tekint a játékszerének és ezen jól is szórakozik! Milyen elmebeteg tesz ilyet?

A suli előtt várva hogy Erik megérkezzen meg fogattam, hogy ha kell embert is ölők csak, hogy ezt befejezze Max! Viszont most nem tudom, hogy elmondjam e Eriknek hogy mi történt. Ha el mondom, akkor lehet, hogy rosszul érzi majd magát és összebalhézik Erikkel, amit nem akarok! De ha nem mondom el, akkor hazudok neki, és ha kiderül még mérgesebb lesz, mint eddig Max miatt vagy szakít velem. Nem akarok nélküle élni, mert tényleg kedvelem!  A gondolat hogy egy kedves fiú, aki a legjobb barátom is ilyen boldogságot csal a szívembe a gyomromat is felkavarja. Mint ha millió pillangó repülne a gyomromba, és amikor csak rá gondolok, csiklandoznak belülről.  Hirtelen egy duda hangja szakította meg a merengésemet.  Erik megérkezet! Imádom benne, hogy amikor látom, akkor csak mosolyogni tud rám. Szerintem ő is boldog velem csak úgy, mint én vele. Nagy mosollyal az arcomon ülök be az autóba és nézek rá. Olyan szépek azok a barna szemei, amikkel bámul.

- Szia, nyuszika!  ~ Nyuszinak hívott most tényleg?

- SZIA! NYUSZI!?

- Én hívlak nyuszinak! Neked mást kel kitalálnod!

- Miért nyuszi?

- Mert olyan aranyos, vagy mint egy kisnyuszika. ~ Ez édes tőle!

- Akkor rendben van ez a név! Szóval hova megyünk?

- Nem tudom! Válasz te! Étterem vagy cukrászda?

-  MA nincs kedvem hozzá! Mi lenne, ha egy filmet megnéznénk?

- És utána elmehetünk sétálni. Mit szólsz?

-  Rendben.

Becsatoltam magam és elhelyezkedtem az anyósülésben. Hirtelen a telefonom csörrent meg! SMS-em jött. Nagy nehezen előkotortam a farzsebemből és megnéztem az SMS-t. Rámeredtem a kijelzőre mikor meg láttam ki írt.

Feladó: Max

Nem hiszed ugye, hogy ennyivel le rendeztük ezt?

NYERNI FOGOK!

Ezt nem hiszem el! Már telefonon is zaklat engem! Miért nem hagy békén? Legszívesebben elmondtam volna azonnal Eriknek, de az csak elrontja a kedvünket. Hogy ne zavarjon ma többet a telefonom lenémítottam és bedobtam a táskámba, hogy ne is tudjam ki ír vagy hív még Erikkel vagyok!

- Ki írt? ~ Riadtan néztem rá! Most neki vagy igazat mondjak?

- Senki fontos! Csak egy osztálytárs. Azt írta, hogy nála hagytam a biológia könyvemet és majd Hétfőn vissza adja nekem.

- Nem lesz belőle baj?

- NEM! Holnap szombat van és nincs suli!

- Akkor jó! Képzeld, van egy nagycsomó filmem, amiből válogathatsz majd.

- Ez jól hangzik. ~ Rá mosolyogtam, mint ha minden rendben lenne, és nem zavarna az az SMS.

A feléjük tartó út nem olyan hosszú, amin egy szót sem szóltam. Egész idő alatt az emésztett, hogy Max SMS-ben is zaklat már engem nem csak a való életben! Ahogy megálltunk a felhajtón elgondolkodva a dolgon észre sem vettem, hogy Erik kiszállt a kocsiból és már nyitotta is nekem az ajtót.

- Kisegíthetem a szépséges hölgyet a járműből! ~ Meglepődve néztem rá, ahogy a kezét ajánlotta nekem!

- Persze. Köszönöm. ~ Ahogy kisegített a kocsiból egyből a karját tartotta, hogy karoljak belé.

-  Így akarsz közlekedni?

- Ha szabad!

- Mi ütött beléd? Miért vagy ilyen udvarias?

- Miért ne lehetnék kedves és udvarias a barátnőmmel?~ Ez igaz! Nincs okom valamit is feltételezni, mert ő igazi lovag és őszinte ember.

- De lehetsz!

- Akkor bemehetünk?

- Igen uram!

Átkaroltam a karját és lassan sétálva haladtunk a bejárati ajtó felé. Nem akarom elveszíteni és nem fogom hagyni Max -nek hogy közénk álljon! Erik hogy még lovagiasabb legyen kinyitotta az ajtót és a kezével mutatta, hogy fáradjak be.  Ahogy bezárta az ajtót a hátam mögé lépet és a derekamat átkarolva haladtunk a nappali felé. Mikor megláttam a nappalit, ami gyertyákkal és égőkkel volt kivilágítva. Nem értettem, hogy most ezt miért is csinálta? A nyakamra adott egy puszit majd közelebb húzott magához.

- Tetszik? ~ Szóhoz sem jutottam! Miért csinálta ezt?

- Igen! Nagyon is, de ez miért is van?

- Szóval elfelejted! ~ Mit is felejtettem el? Mondjuk, mostanság minden fele jár az agyam csak a dátumokon nem! Hányadika is van?

- Sajnos nem. Sajnálom! ~ Mellém lépve tovább ölelt, de most nem a hátam mögött állt, ha nem az orrom előtt, sőt az orrunk össze is ért.

- Ma vagyunk 1 hónaposak. ~ Jézusom tényleg! Hogy felejthetem el?

- Teljesen elfelejtettem! Én nem vettem semmi ajándékot neked!

- Nekem te vagy az ajándék. Ezzel köszönöm meg neked, hogy velem vagy bár az elmúlt pár napban nem tudtam veled lenni amennyit megérdemelnél, de a mai délután csak a miénk!

- Szóhoz sem jutok Erik! Mióta tervezgeted ezt?

- Egy pár napja. Mindenek tökéletesnek kell lenije számodra. Tökéletes barát akarok lenni.

- Erik te tökéletes vagy! Nem kell változnod vagy másnak adnod magad, mert én, úgy SZERETLEK, ahogy vagy! ~ Az egyik kezemet az arcára tettem a másikat a nyakára.

- Én is SZERETLEK! Végre kimondtuk egymásnak. ~ Ideje volt már hogy kimondjam és ő is kimondta végre.

-  És mit szeretnél csinálni?

- Ez csak a mi napunk! Kettesben lehetünk egész nap és azt csinálunk, amit csak akarsz.

Még soha nem lepet meg engem ilyennel! Hogy tudnék, egy ilyen fiút nem szeretni mikor ilyen dologgal lep meg. Kézen fogva vezetet a kanapé elé ahol a földön párnákkal és takarókkal kibélelt kis hely volt készítve nekünk. Ahogy leültem ő szorosan mellém ült és szorosan átkarol és így néztük végig a filmet. Bevallom nem a filmet néztem, ha nem inkább őt.  Szeretem őt tényleg és ezt ő is tudja, ahogy ő is engem. Ahogy vége lett a filmnek nem kelt fel mellőlem, ha nem átkarolva néztük egymást. A kezem a mellkasán pihent pint a szíve felet és éreztem, hogy a szíve nyugodtan ver.

- És most mit csináljunk?

- Elmenjünk sétálnia kedvenc helyedre?

- Komolyan oda akarsz menni? ~ Azt akarom, hogy ne csak nekem legyen szép ez a nap, ha nem neki is!

- Igen!  ~ Egy puszit nyomva a homlokomra. Bár még nem csókolt meg eddig nem érdekel, mert SZERET!

ERIK

Mia imádta a romantikus ajándékomat, amit egész héten tervezgetem! Ez a nap különleges, számomra mert ma mondta ki, hogy Szeret és most már ő is tudja, hogy én is szeretem. A kedvenc helyem a város másik részén lévő tópart. Ott minden nyugodt és szép. Minden nyáron ott szoktam fürdeni mikor nincs kedvem a partra menni, szörfözni. Ahogy megérkeztünk a tóhoz nem olyan volt a kilátás amilyen szokott lenni, mert esőfelhők takarták el a napot. Hiába van így is 30 fok akkor is a napfény adja ennek a helynek a varázsát, de most Mia ragyogja be a helyett. A stégen ülve leültünk a lábunkat a vízbe lógattuk. Összebújva bámultuk a vizet, ahogy fodrozódik mikor Mia lábát mozgatta.

Hirtelen nagy dörrenést hallottunk és villámlott is. Pár másodperc múlva már szakadt is az eső. A cipőnket felkapva kézen fogva szaladtunk vissza a kocsihoz mikor Mia egyszer csak megállt és a kézfogás miatt én is meghőköltem.

- Mi a baj Mia? Rosszul vagy?  ~ Ahogy szakadt az eső Mia-t nem zavarta, ha nem csak mosolygott rám.

- Gyere, ide kérlek! Ölelj át! ~ Most itt?

-  De szakad az eső!

- Nem érdekel! Csak gyere ide! ~ Átöleltem és ő szorosan hozzám bújt. Szakadó esőben ölelkezni ilyenről még csak a filmekben hallottam.

- Miért is ázunk itt?

- Kellenek olyan emlékek, amikre emlékszem mikor nem vagy velem!

- És ez olyan emlék lesz?

- Igen! ~ Eszembe jutott egy romantikus jelenet az egyik filmből.

- Ad a kezed kérlek. ~ Szó nélkül nyújtotta a kezét. Gondoltam, hogy még emlékezetesebb legyen ez az emlék neki elkezdtünk táncolni.

- Mindig meglepsz!

- Ez a legkevesebb!

Hiába szakadt az eső valamiért élveztem ezt a helyzetet! Bár elmebetegnek tartanának minket, ha valaki látna, de kit érdekel? Ahogy Mia-ra néztem ő meg rám éreztem, hogy minden olyan nyugodt, ha ketten vagyunk.

MIA

Ahogy Erik és én lassúztunk szakadó esőben. Ránézet és én rá. Minden olyan varázslatos! A hely Erik és a helyzet. A nyakára raktam a kezemet és így folytattuk a táncot még nem Erik megállt.  Olyan közel álltunk egymáshoz hogy éreztem, hogy a szíve hevesebben ver, mint pár másodperce. A homlokát az enyémhez támasztotta majd megcsókolt. Olyan varázslatos. Az első olyan csókunk, ami azért tett meg, mert szeret nem pedig egy ostoba üvegezős játék kényszerít rá minket. Erre mindig is emlékezni fogok.

2. ÉVAD – 10. RÉSZ: NEM SOHA!

MIA

Valamiért a gyomrom össze szorult mikor csak arra gondoltam, hogy Erikkel alakulnak a dolgok. Olyan sokáig csak barátok voltunk most meg randikra járunk, és jól szórakozunk rajta. Erikben minden meg van, amire csak vágytam. Nem öntelt és csak rám figyel, hogy nekem mi a jó tudja miket szeretek és én is tudom, ő miket szeret. A kettőnk dolgáról nem szóltam senkinek még Sarah sem tud róla és egyébként sem áll velem szóba, mert még haragszik. Erik az én szőke hercegem és remélem, én vagyok neki a szőke hercegnője, akik boldogan élnek. A földrajz órára sem tudtam figyelni, mert csak a tegnap esti sétánkra gondoltam. Olyan varázslatos volt, mint ha csak egy film jelenet lett volna! Hirtelen a fejemnek repült egy Kréta! MSR. Larno észre vette, hogy nem Európa területéről agyalok, ha nem másról ezért küldött egy ébresztőt egy FIGYELJ oda felszólítással! Vissza szállva a földre a könyvemre tekintettem sokáig figyelhet az anyagra, mert kicsengettek. Az osztálytársak lökdösése és a folyosó hangzavara sem tudta le lohasztani a mosolyomat. A szekrényhez érve elkezdtem dúdolni Erik Rock N' Roll számát. Ahogy betettem a könyvemet a szekrénybe akkor egy hangos robajjal egy tenyér vágódott a szomszéd szekrényre. Max támaszkodott a szekrényre és Sunnyi mosollyal bámult engem.

- Tudtommal nem itt van a szekrényed! ~ Háttal neki dőlt a szekrénynek úgy hogy le se vette a tekintettét rólam.

- Mit szólnál Hercegnő, ha te meg én ma este találkoznánk? Amolyan Randi! ~ A szemem elkerekedett! Jól hallottam, amit mondott?

- Hogy Mi? Jól hallottam?

- Igen! Randira hívlak!

- Ó hát akkor a válaszom egy nagy BÜDŐS NEM! ~ Becsaptam a szekrényemet és ott hagytam.

- Most mi bajod van Hercegnő? Nem ezt akartad? ~ Talán mikor taknyos voltam, de most hogy Erik itt van már nem!

- Sajnos Programon van az elkövetkező összes randi időpontra, amire csak meg akarsz hívni, ami most már nem, kell megkérdezned!

- Most kéreted magad Hercegnő? A szertári csók után azt hittem erre vágysz! ~ A kezemet a szájára tettem, hogy ne folytassa, amit elkezdett!

- Elhallgatnál? Nem akarom, hogy valaki meg tudja! Nem vagyok rá büszke! ~ A kezemet a szemem elé tettem, mert tényleg kezdtem magam szégyellni azért a tettemért.

- Rajtad nem lehet kiigazodni!

- Akkor elmondom úgy, hogy megértsd! Felejts el, mert nekem van valakim!

- És ki?

- Közöd? Egyébként sem ismered!

- Honnan veszed?

- Tudom és kész!  Most ha megbocsájtasz vagy sem mennem kell az utolsó órámra! CSÁ MAX!

Gyorsléptekkel hagytam ott, mint ha csak kergetnének! Nem akarom, hogy valaki is pletykáljon, hogy Max- el beszéltem, mert abból nem jó származik.

ERIK

 

Egész héten apával a stúdióban dolgoztunk egy pár számomon. Nagyon lemaradtam az elmúlt hetekben a demóm készítésével, mert, hogy Mia és én együtt vagyunk, nem jut annyi időm a sulira vagy a dalokra. Mindig rohanok, és semmi ötletem sincs a számokhoz, amiknek már a demón kéne lenijük, de majd csak össze hozom. A dalokra sem érzek rá annyira, mint, régen mert folyton Mia jár az eszembe és akkor elfeledkezek magamról és elontom a dolgokat. Ebben az órában csak 5Xkezdtem újra felénekelni a dalt, de akkor sem megy. Ahogy kiléptem a felvétel szobából egyből a székre terültem. Annyira fáradt vagyok, de még csak 2 óra van és nem a nap vége.

- Mi van veled fiam? Mint ha csak szándékosan rontanád el a dalokat! Miért nem koncentrálsz? ~ Apa nem tud Mia-ról mert eddig nem mondtam meg neki, de lassan el fogom neki.

- Semmi csak ma nem tudok rá érezni.

- Egész héten nem éreztél rá! Mi tereli el a figyelmedet ennyire?

- Semmi csak most ilyen korszakom van! Sok a dolgom és kevés időm van mindenre, mert 3 felé kéne szakadnom, csak hogy jó legyek mindenkinek. ~ Azt hiszem elszóltam magam!

- 3 felé? Suli zene és mi a harmadik? ~ Mondjuk úgy is megtudja előbb vagy, utóbb mert Kendall bácsi elszólj magát előbb vagy utóbb.

- Inkább KI! Tudod, KB 1 hete Randizgatok egy barátommal.

- Csak nem Kelly? Az a szőke alacsony lány, akivel tavaly voltál a születésnapomon?

- A szőke stimmel, de nem Kelly! Mia az! ~ Apa szeme elkerekedet és nem szólt semmit csak lekevert egy taslit a nyakamra.

- NORMÁLIS VAGY? ~ A nyakamat vakarva néztem rá.

- Most miért? Szereted Miát! Akkor mi a bajod, hogy együtt vagyunk?

- Igen szeretem Mia-t, mint a lányomat, és ha nem Kendall és Mall lány lenne, akkor azt mondanám hajrá, de az, aki és ha csak megbántod vagy szakítasz vele, akkor nem lesz többé ugyan olyan a kapcsolatotok! Én tudom, mert Mallory megtette velem.

- Mi? Te meg Mallory? Együtt jártattok?  Ezt miért nem tudtam?

- Mert nem mondtam neked! Jobb lenne, ha abba hagynád vele a dolgot!

- Most nem örülsz nekünk?

- De igen, csak ha rosszul jön, ki a dolog megjárod, mert Kendall félti a lányát és ebből nem akarok vitát kettőnk között!

-  Ezt mindig is furcsálltam, hogy Kendall bácsi miért félti ennyire Mia-t!

- Én meg értem ezt! Volt egy kis dolog, ami miatt Kendall és Mallory megfogadták, hogy Mia biztonsága mindennél fontosabb! Ennek lassan 13 éve és eddig minden rendben van! Én is ezt tettem volna azok után, amit Viki csinált!

- Ki az a VIKI?

- Viki Kendall egyik volt barátnője, aki Pszichopata és mostanság szabadult a börtönből, mert elrabolta Mia-t és elszökött vele, de szerencsére elkapták.

- Jézusom! Szegény Mia! Ezt miért nem mondta el soha?

- Mert nem tudja! Kendall és Mall nem akarja, hogy tudja! Elég nehéz volt ezt eltitkolni és ezek után is az lesz! De vissza térve erre a járós dologra szeretném, ha óvatos lennél, mert ne ess abba a hibába, hogy elrontasz egy szép barátságot azzal, hogy jártok!

- Majd óvatosak leszünk!

- Rendben! Na, jó most menny, inkább, mert ha még egyszer el rontanád a feléneklést, akkor megfojtanálak talán!

Megdöbbentem, hogy apa elmondta, hogy Mia-t elrabolták kiskorában! Most már értem miért védik ennyire őt! Észben fogom tartani azt, amiket apa mondott és megpróbálok mindenben megfelelni!