MALLORY
Több mint 8 órás repülőútnak a háromnegyedét sikeresen
végig aludtam. Néha azért felriadtam az utasok hangjára, de hamar
visszaaludtam. A leszállás előtt 20 perccel ébredtem akkor is Kendall
ébresztett fel engem. Kómásan a leszállás nem annyira buli, mert azt se tudja,
az ember hol van pontosan. Mikor már magamnál voltam már a csomagokat vettük át
vagy is vettük volna át. Az én bőröndjeim eltűntek szőrén, szálán és minden értékem-ruhám
abban volt. Kisebb sokkot kaptam ettől.
Kendall próbált engem nyugtatgatni, de nem ment.
-
Kicsim nyugi! Vesszünk addig neked ruhákat! Az esküvő után egész nap vásárolunk.
-
Nem érted Kendall? Az esküvői ruhám a bőröndömben van és most az nincs meg.
-
Holnapra biztos meg lesz!
-
Nem érted? Minden ott volt az anyakönyvi kivonatom a pénzem és az álom ruhám,
ami nélkül nem teljes az esküvői kép.
-
Meglátom, mit tehetek, de addig nyugodj meg kérlek.
-
Nem tudok! Tönkre teszik ezzel a hangulatomat teljesen! Nem boldog ara vagyok,
ha nem egy hisztis kétségbeesett lány, aki itt hisztizik a repülőtér padlójára
rogyva! Ez nem add okot, hogy megnyugodjak, ha nem hogy ideges legyek.
Kendall elkezdett intézkedni még a fiúk elmentek a
szállodába bejelentkezni. Én csak ittam a vizemet hát, ha megnyugszom, de nem
segített. Kiderült, hogy a csomagjaim egy postaszolgálat repülőjén vannak, ami
csak 4 nap múlva érnek ide így kizárt, hogy a holnap esti esküvőre ide érne.
Teljesen pánikban voltam…
KENDALL
Mallory
csomagjai másik gépre kerültek és nem érnek ide az esküvőre, ami miatt nagyon
összetört. Kiborult és folyton sírt és csak azt hajtogatta, hogy ez nem álmai
esküvője. A hotelba érve felment a
szobánkba és csak az ágyon fekve sírt. Még nem láttam soha így elkeseredve
pedig már párszor volt ilyen állapotban, de nem ennyire. Hirtelen csörgött a telefonom.
Logan volt az és kért, hogy mennyek le, mert van egy kis gondja. Azt hittem,
hogy az esküvővel baj így rögtön lementem a recepcióra. Mikor leértem nagy
meglepetés fogadott, mert Anyámmal és apámmal néztem farkas szemet.
-
Anya mit kerestek itt?
-
Kendall fiam! Hát én erre tanítottalak, hogy hazudj a szüleidnek?
-
Miről hazudtam?
-
Arról hogy ma lesz az esküvőtől.
-
Nem ma lesz anya, ha nem holnap.
-
De mért hazudtál?
-
Nem hazudtam, mert nem is kérdezted, hogy holnap lesz e? De lehet, hogy nem. Mallory fent zokog a
szobánkban.
-
Már megint megsértetted az a kedves lányt, akit szeretsz? Hát miért csinálod
ezt vele?
-
Nem csináltam most semmit ANYA!
-
Akkor miért sír?
-
Mert rossz gépre rakták a csomagjait és a csomagjaiban van az esküvői ruhája és
az anyakönyvi kivonata.
-
Rendben! Akkor, ha ide ér végre Mallory családja, akkor majd mindent
elsimítunk.
-
Hogy a szülei?
- Igen!
-
De ők honnan tudják?
-
Logan mondta el nekik ők meg nekünk!
-
Megfojtom Logan-t!
-
Mert elmondta nekünk az igazat?
-
Igen!
-
Miért titkoltad el hogy mikor lesz a valódi esküvő?
-
Mert nem akartunk nagy felhajtást!
-
És megtetted volna jó anyáddal, hogy nem hívsz meg a hivatalos esküvőtökre? És
akkor minek a másik esküvő, ami majd L.A-ben lesz?
-
Az templomi esküvő lesz, de nem akartunk nagy felhajtást csak egy szűk családi
körű ceremóniát, de te meg Mallory anyja a család 99%-át meghívtátok.
-
Mire van a szád? Nem csak énekelned kéne, ha nem gondolkoznod és elmondani
nekem az igazat.
-
Nem akartalak megsérteni anya. Megbocsájtasz?
-
Meg persze! Na, akkor én felmegyek és beszélek Malloryval te meg addig kikérsz
nekünk egy szobát apáddal.
-
Rendben! Szeretlek Anya!
-
Én is fiacskám!
Akkor
is megfojtom Logan-t mert ez Mallory és az én döntése volt, hogy csak mi
legyünk az esküvőn és ne az egész család. Anyám csomagjait felvittük apámmal a
szobájukba még Logan a szüleinek kért szobát. Hiába próbáltam be menni a
szobánkba, hogy megnézem, hogy Mallory hogy van, de anya nem engedett be. Át pateroltak engem Szandi szobájába vagy is
James mellé. Szandi az én szobámban alszik még én Jamesszel. Milyen már ez? A
legénybúcsú sem olyan volt, mint hittem
Mert apa meg Mallory apja is eljöttek. Állítólag
Mallory is leánybúcsút tart, de még mindig nem tudom, hogy van. Próbáltam
hívni, de nem vette fel, vagy ha felvették, akkor Szandi rázott le engem. Az
egész legénybúcsúmon alatt semmit nem tudtam semmit arról, akivel holnap egybe
kelek. Nem is bírtam csak hajnali 3-ig bulizni és alig ittam, ha nem inkább
elmentem aludni. Délután 3 fele egy hívás ébresztett engem. Mallory hívott.
-
Szia, életem! Felébredtél a buli után?
-
Igen fel kicsim. Hogy vagy? Még mindig ki vagy borulva a csomag miatt?
-
A miatt, már nem mert az anyák megoldották a bajt csak most itt veszekednek velem,
hogy milyen legyen a hajam.
- Ne hagyd magad!
-
Nyugi nem fogom! Tudod, alig várom, hogy ma kimond nekem azt az IGENT!
-
Én meg a te Igenedet várom már nagyon!
-
Szeretlek.
-
Én még jobban.
-
Elképesztő hogy 5 óra múlva kezdünk.
- Hát igen. Ki gondolta, hogy eddig eljutunk
majd?
-
Akkor meg lesz az igen?
-
Meg persze! Még ha te nemet is mondasz!
-
Majd ott kiderül.
-
Várom már, hogy lássalak már, ahogy felém sétálsz azzal a szép mosolyoddal.
-
Én meg, ahogy feléd közelítek, még te ott állsz, mint a fehér lóról leszállt
herceg, aki megment engem a magánytól.
-
És a holdfényben lovagolunk a táltos fehér lovon és nem törődünk semmivel és
senkivel.
-
Ez a mi mesés életünk kezdette lesz.
-
Az biztos! ( Hirtelen hallottam anyám hangját ahogy Mallory-nak szól, hogy
tegye le a telefont.)
-
Most tennem kell, mert anyukád már kezdi a következő vitát, hogy
milyen legyen a hajam.
- Rendben! Akkor majd az oltárnál látlak.
-
Biztos! Szeretlek életem.
-
Én is szeretlek hercegnőm.
Boldog
voltam, hogy hallottam Mallory hangját. Már is sokkal jobb lett a kedvem, mert
mától együtt leszünk életünk végéig és boldogan élünk. A fiúk az esküvő előtt 2
órával gondolták jó ötlet, ha kioktatnak arról, hogy miket ne csináljak, majd
ha házas ember leszek. Carlos meg a fogkrémes rész volt a kedvencem, amiben azt
ecsetelte, hogy miért ne nyomjam ki középen a fogrémet a tubusból. Mikor
magamra öltöttem a ruhámat és egyre izgatottabban éreztem magam, mert a mai nap
lesz életem egyik legfontosabb napja…
