2. ÉVAD – 11. RÉSZ:

 ROMANTIKUS ESŐTÁNC

 MIA

Az utolsó órám testnevelés volt! Imádom az izzadt testszagomat ilyenkor. Szerencsére egy gyors frissítő zuhany után jó magamra fújni a kedvenc parfümömet. Kellemesen erős illata van.  Ahogy magamra vettem a táskámat hirtelen egy csattanást hallotta a hátam mögött.  Meg állt bennem az ütő mikor meg hallottam a lépteket a hátam mögül. Megfordultam és azt hittem csak egy vicc, amit látok!

- Max te meg mit keresel itt? Ez a női öltőző! ~ Rám meredt, mint egy baltás gyilkos, aki épp az áldozatát figyeli gyilkolás előtt.

- Nem fejeztük be a beszélgetésünket!

- Te egy elmebeteg vagy ugye tudod!

- Csak beszélgetni akarok veled! ~ Egyre közelebb lépet hozzám. Hiába húzódtam hátrébb a szekrénysor megfogott. Az egyik kezét az arcom mellé a másik kezét a derekamhoz tette elvágva a menekülési utamat ezzel.

- Hagyj már békén! Egyáltalán mit akarsz tőlem?

- Azt hiszem, nem tudod, milyen vagyok! Én nem adom fel még valami nem lesz az enyém!

- Most mire célzol? ~ A kezét a végig simítva az arccsontomon megemelte az államat kényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek. - Nem egyértelmű? TÉGED!

- Ez nem ilyen egyszerű! Tudod, van valakim! ~ Egyszer csak hangosan felnevetett.

- Erik? Na, ne szórakozz velem! Ő nem vetélytárs nekem!

- Nem is, mert nem kell versenyeznetek, mert ő nyert!

-  Ezt simán orvosolhatom! Ha tényleg verseny lett volna, akkor most nem én lennék, aki hajkurászik téged.

- Én ezt már zaklatásnak hívom nem annak, aminek te tartod. ~ Inkább egy horror film jelenetéhez hasonlítanám a mostani jelenethez, mint egy kedves romantikus jelenethez!

- Hívd, csak aminek akarod, de tudom, hogy vonzódsz hozzám! ~ Talán egy kicsit, de erről neki nem kell tudnia! Nagy levegővétel után ellökve a kezét a csípőmtől mérgesen ránéztem!

- Keres mást, játékot magadnak! Felejtsd el, hogy valamit is mondtam vagy tettem veled!

- Mert az olyan könnyű szerinted!

- Nekem sikerült!

- Akkor nézzük csak! ~ A szája az enyémhez közeledet. Ha hagyom neki, hogy megcsókoljon, akkor a megcsalásnak számít. De ha nem akkor nem szállna le erről a témáról! Nem érdekel mi lesz a következménye!

- Hátrébb az agarakkal! Megmondtam! Foglalt vagyok! ~ A fejét ellökve az arcomtól gonosz tekintettel néztem rá.

- Ni, csak a hercegnő milyen vad!

-  Tudod ilyen voltam mindig is csak eddig kedves akartam lenni, de most már elegem van belőled és a kis játékaidból! Felejts el!

Rezzenéstelen arccal sétáltam ki a szorításából vissza nem nézve. Elegem van a kis játékaiból és abból, hogy engem tekint a játékszerének és ezen jól is szórakozik! Milyen elmebeteg tesz ilyet?

A suli előtt várva hogy Erik megérkezzen meg fogattam, hogy ha kell embert is ölők csak, hogy ezt befejezze Max! Viszont most nem tudom, hogy elmondjam e Eriknek hogy mi történt. Ha el mondom, akkor lehet, hogy rosszul érzi majd magát és összebalhézik Erikkel, amit nem akarok! De ha nem mondom el, akkor hazudok neki, és ha kiderül még mérgesebb lesz, mint eddig Max miatt vagy szakít velem. Nem akarok nélküle élni, mert tényleg kedvelem!  A gondolat hogy egy kedves fiú, aki a legjobb barátom is ilyen boldogságot csal a szívembe a gyomromat is felkavarja. Mint ha millió pillangó repülne a gyomromba, és amikor csak rá gondolok, csiklandoznak belülről.  Hirtelen egy duda hangja szakította meg a merengésemet.  Erik megérkezet! Imádom benne, hogy amikor látom, akkor csak mosolyogni tud rám. Szerintem ő is boldog velem csak úgy, mint én vele. Nagy mosollyal az arcomon ülök be az autóba és nézek rá. Olyan szépek azok a barna szemei, amikkel bámul.

- Szia, nyuszika!  ~ Nyuszinak hívott most tényleg?

- SZIA! NYUSZI!?

- Én hívlak nyuszinak! Neked mást kel kitalálnod!

- Miért nyuszi?

- Mert olyan aranyos, vagy mint egy kisnyuszika. ~ Ez édes tőle!

- Akkor rendben van ez a név! Szóval hova megyünk?

- Nem tudom! Válasz te! Étterem vagy cukrászda?

-  MA nincs kedvem hozzá! Mi lenne, ha egy filmet megnéznénk?

- És utána elmehetünk sétálni. Mit szólsz?

-  Rendben.

Becsatoltam magam és elhelyezkedtem az anyósülésben. Hirtelen a telefonom csörrent meg! SMS-em jött. Nagy nehezen előkotortam a farzsebemből és megnéztem az SMS-t. Rámeredtem a kijelzőre mikor meg láttam ki írt.

Feladó: Max

Nem hiszed ugye, hogy ennyivel le rendeztük ezt?

NYERNI FOGOK!

Ezt nem hiszem el! Már telefonon is zaklat engem! Miért nem hagy békén? Legszívesebben elmondtam volna azonnal Eriknek, de az csak elrontja a kedvünket. Hogy ne zavarjon ma többet a telefonom lenémítottam és bedobtam a táskámba, hogy ne is tudjam ki ír vagy hív még Erikkel vagyok!

- Ki írt? ~ Riadtan néztem rá! Most neki vagy igazat mondjak?

- Senki fontos! Csak egy osztálytárs. Azt írta, hogy nála hagytam a biológia könyvemet és majd Hétfőn vissza adja nekem.

- Nem lesz belőle baj?

- NEM! Holnap szombat van és nincs suli!

- Akkor jó! Képzeld, van egy nagycsomó filmem, amiből válogathatsz majd.

- Ez jól hangzik. ~ Rá mosolyogtam, mint ha minden rendben lenne, és nem zavarna az az SMS.

A feléjük tartó út nem olyan hosszú, amin egy szót sem szóltam. Egész idő alatt az emésztett, hogy Max SMS-ben is zaklat már engem nem csak a való életben! Ahogy megálltunk a felhajtón elgondolkodva a dolgon észre sem vettem, hogy Erik kiszállt a kocsiból és már nyitotta is nekem az ajtót.

- Kisegíthetem a szépséges hölgyet a járműből! ~ Meglepődve néztem rá, ahogy a kezét ajánlotta nekem!

- Persze. Köszönöm. ~ Ahogy kisegített a kocsiból egyből a karját tartotta, hogy karoljak belé.

-  Így akarsz közlekedni?

- Ha szabad!

- Mi ütött beléd? Miért vagy ilyen udvarias?

- Miért ne lehetnék kedves és udvarias a barátnőmmel?~ Ez igaz! Nincs okom valamit is feltételezni, mert ő igazi lovag és őszinte ember.

- De lehetsz!

- Akkor bemehetünk?

- Igen uram!

Átkaroltam a karját és lassan sétálva haladtunk a bejárati ajtó felé. Nem akarom elveszíteni és nem fogom hagyni Max -nek hogy közénk álljon! Erik hogy még lovagiasabb legyen kinyitotta az ajtót és a kezével mutatta, hogy fáradjak be.  Ahogy bezárta az ajtót a hátam mögé lépet és a derekamat átkarolva haladtunk a nappali felé. Mikor megláttam a nappalit, ami gyertyákkal és égőkkel volt kivilágítva. Nem értettem, hogy most ezt miért is csinálta? A nyakamra adott egy puszit majd közelebb húzott magához.

- Tetszik? ~ Szóhoz sem jutottam! Miért csinálta ezt?

- Igen! Nagyon is, de ez miért is van?

- Szóval elfelejted! ~ Mit is felejtettem el? Mondjuk, mostanság minden fele jár az agyam csak a dátumokon nem! Hányadika is van?

- Sajnos nem. Sajnálom! ~ Mellém lépve tovább ölelt, de most nem a hátam mögött állt, ha nem az orrom előtt, sőt az orrunk össze is ért.

- Ma vagyunk 1 hónaposak. ~ Jézusom tényleg! Hogy felejthetem el?

- Teljesen elfelejtettem! Én nem vettem semmi ajándékot neked!

- Nekem te vagy az ajándék. Ezzel köszönöm meg neked, hogy velem vagy bár az elmúlt pár napban nem tudtam veled lenni amennyit megérdemelnél, de a mai délután csak a miénk!

- Szóhoz sem jutok Erik! Mióta tervezgeted ezt?

- Egy pár napja. Mindenek tökéletesnek kell lenije számodra. Tökéletes barát akarok lenni.

- Erik te tökéletes vagy! Nem kell változnod vagy másnak adnod magad, mert én, úgy SZERETLEK, ahogy vagy! ~ Az egyik kezemet az arcára tettem a másikat a nyakára.

- Én is SZERETLEK! Végre kimondtuk egymásnak. ~ Ideje volt már hogy kimondjam és ő is kimondta végre.

-  És mit szeretnél csinálni?

- Ez csak a mi napunk! Kettesben lehetünk egész nap és azt csinálunk, amit csak akarsz.

Még soha nem lepet meg engem ilyennel! Hogy tudnék, egy ilyen fiút nem szeretni mikor ilyen dologgal lep meg. Kézen fogva vezetet a kanapé elé ahol a földön párnákkal és takarókkal kibélelt kis hely volt készítve nekünk. Ahogy leültem ő szorosan mellém ült és szorosan átkarol és így néztük végig a filmet. Bevallom nem a filmet néztem, ha nem inkább őt.  Szeretem őt tényleg és ezt ő is tudja, ahogy ő is engem. Ahogy vége lett a filmnek nem kelt fel mellőlem, ha nem átkarolva néztük egymást. A kezem a mellkasán pihent pint a szíve felet és éreztem, hogy a szíve nyugodtan ver.

- És most mit csináljunk?

- Elmenjünk sétálnia kedvenc helyedre?

- Komolyan oda akarsz menni? ~ Azt akarom, hogy ne csak nekem legyen szép ez a nap, ha nem neki is!

- Igen!  ~ Egy puszit nyomva a homlokomra. Bár még nem csókolt meg eddig nem érdekel, mert SZERET!

ERIK

Mia imádta a romantikus ajándékomat, amit egész héten tervezgetem! Ez a nap különleges, számomra mert ma mondta ki, hogy Szeret és most már ő is tudja, hogy én is szeretem. A kedvenc helyem a város másik részén lévő tópart. Ott minden nyugodt és szép. Minden nyáron ott szoktam fürdeni mikor nincs kedvem a partra menni, szörfözni. Ahogy megérkeztünk a tóhoz nem olyan volt a kilátás amilyen szokott lenni, mert esőfelhők takarták el a napot. Hiába van így is 30 fok akkor is a napfény adja ennek a helynek a varázsát, de most Mia ragyogja be a helyett. A stégen ülve leültünk a lábunkat a vízbe lógattuk. Összebújva bámultuk a vizet, ahogy fodrozódik mikor Mia lábát mozgatta.

Hirtelen nagy dörrenést hallottunk és villámlott is. Pár másodperc múlva már szakadt is az eső. A cipőnket felkapva kézen fogva szaladtunk vissza a kocsihoz mikor Mia egyszer csak megállt és a kézfogás miatt én is meghőköltem.

- Mi a baj Mia? Rosszul vagy?  ~ Ahogy szakadt az eső Mia-t nem zavarta, ha nem csak mosolygott rám.

- Gyere, ide kérlek! Ölelj át! ~ Most itt?

-  De szakad az eső!

- Nem érdekel! Csak gyere ide! ~ Átöleltem és ő szorosan hozzám bújt. Szakadó esőben ölelkezni ilyenről még csak a filmekben hallottam.

- Miért is ázunk itt?

- Kellenek olyan emlékek, amikre emlékszem mikor nem vagy velem!

- És ez olyan emlék lesz?

- Igen! ~ Eszembe jutott egy romantikus jelenet az egyik filmből.

- Ad a kezed kérlek. ~ Szó nélkül nyújtotta a kezét. Gondoltam, hogy még emlékezetesebb legyen ez az emlék neki elkezdtünk táncolni.

- Mindig meglepsz!

- Ez a legkevesebb!

Hiába szakadt az eső valamiért élveztem ezt a helyzetet! Bár elmebetegnek tartanának minket, ha valaki látna, de kit érdekel? Ahogy Mia-ra néztem ő meg rám éreztem, hogy minden olyan nyugodt, ha ketten vagyunk.

MIA

Ahogy Erik és én lassúztunk szakadó esőben. Ránézet és én rá. Minden olyan varázslatos! A hely Erik és a helyzet. A nyakára raktam a kezemet és így folytattuk a táncot még nem Erik megállt.  Olyan közel álltunk egymáshoz hogy éreztem, hogy a szíve hevesebben ver, mint pár másodperce. A homlokát az enyémhez támasztotta majd megcsókolt. Olyan varázslatos. Az első olyan csókunk, ami azért tett meg, mert szeret nem pedig egy ostoba üvegezős játék kényszerít rá minket. Erre mindig is emlékezni fogok.