2. ÉVAD - 9. RÉSZ: VÁLASZTOK....

MIA

Ahogy Erik haza vitt éreztem, hogy nincs rendben valami. Ahogy megállt az autó és leállt a motor felém fordult.

- Mi volt ez az egész ma?

- Erik kérlek, hagyd ezt!

- De miért? Nem mondasz nekem mostanság semmit el?

- Mert nincs semmi, amit el kell mondanom.

- Ez furcsa a helyzetre nézve.

- Milyen helyzetre nézve?

- Arra hogy te meg Max megint egy légtérben voltatok és szerintem nem legyeket számoltattok a raktárban.

- Miért vagy mostanság a szerelmi életemre kíváncsi?

- Mert a barátod vagyok! Nem?

- Akkor nem kéne faggatnod neked is.

- Én, nem faggatlak, csak az igazat akarom.

- Ez neked miért fontos?

- Mert tudni akarom, mi van közted és Max között! Mit csináltattok ott bent?

- Csókolóztunk ennyi.

- Értem. Minden világos.

- Világos? Most neked meg mi a bajod?

- Az égvilágon semmi. Mindenki más fontosabb neked, mint én.

- Ez nem igaz!

- De sajnos igen olyan vak vagy Mia mostanság.

- Én vak? Akkor te meg egy hisztis gyerek.

- Rendben akkor az vagyok, de te mostanság nem is akarsz semmit észre venni, ami nem Max-el kapcsolatos.

- Ez nem is igaz.

- De az!

- Ezt nem hallgatom tovább, mert látom te se érted meg.

- Ja, lehet! Nem is tudom, miért vagyunk legjobb barátok!

- Nem is voltunk!

- Jó tudni!

Becsaptam a kocsi ajtót és beviharzottam a házba. A szobába rohantam és az ágyamra vetődve

Bőgni kezdtem. Hirtelen apa lépet be.

- Neked nem dolgoznod kéne?

- Most hagy!

- Mi történt kicsim?

- Össze vesztem Erikkel.

- De hát ti a legjobb barátok vagytok tavaly nyár óta! Azóta elválaszthatatlanok vagytok, ha buliról van szó!

- Csak voltunk. Már nincsenek barátaim.

- Hogy hogy? Sarah?

- Vele is összevesztem.

- Kicsim tudom nehéz tininek lenni de…

- Nincs de! Neked ott vannak a haverjaid anyának is nekem meg nincs senkim. Soha nem leszek egy társasági ember.

- Most csak hullámvölgyben vagy!

- Itt is maradok.

- Én is ezt hittem mikor Carlos és én össze vesztünk vagy Logan-nal. De mindig egy dolog járt az eszemben.

- És mi?

- Hogy aki egyszer a barátom volt az mindig az lesz. De min vesztettek össze?

- Max-en.

- Már megint azon a pasin?

- Nem azon hogy bele akar mindenki szólni az életembe!

- Talán mert aggódnak érted!

- Pont ezért szóltam Sarah-nak hogy milyen a fiú, akivel jár.

- Milyen?

- Aki csak a trófeákat gyűjti. Ő is az lesz.

- Figyelj kicsim. Ha ő ezt akarja, hagyd ezt a dolgot. De Eriknek igaza van abban, hogy Max csak a bajba kever téged.

- DE ha nem hibázom, soha nem tanulok meg semmit.

- De ne a barátaid elvesztésével tanulj meg valamit, mert pasid lehet 1000 meg 10, de igaz barátaid csak kevés.

- De miért fáj, hogy Erik meg én össze vesztünk? Szerintem soha többet nem akar engem látni.

- Csak idő kell neki, ahogy neked is.

- Gondolod?

- Hívd fel és beszélj vele.

- Nem is tudom. Nagyon csúnyán váltunk el.

- De ha megpróbálod, akkor sem vesztesz semmit.

- Rendben.

- Magadra hagylak kicsit.

- Köszönöm apa. Szeretlek!

- Én is kis bogaram.

Ahogy a telefonomhoz nyúltam rezegni kezdett. Erik írt egy SMS-t. Gondolom rá jött ő is hogy bután viselkedtünk és meg akarja beszélni. Ahogy megnyitottam az SMS-ét megdöbbentem.

„Felfogtam, hogy Max fontosabb, mint a barátságunk ezért többet nem érdekel, mi van, veled szóval csinálj, amit akarsz, engem nem érdekel. Légy boldog a kedves pasiddal most már nem avatkozom bele, többet mert csak feleslegesen tépem a számat. Többet nem is akarlak látni. CSÁ!”

Hivatalos! Erik többet nem a barátom Max miatt. Olyan üresnek éreztem az életemet most, hogy nincsenek barátaim.

Másnap reggel arra keltem, hogy apa ébreszt engem.

- Jó reggelt bogaram

- Mi jó benne?

- Mi lett a vége a beszélgetéseteknek Erikkel?

- Nem beszéltünk. Vagy is én nem, de ő írt egy üzenetet hogy nem akar többet látni Max miatt.

- Nehéz az élet, ha 2 fiú versenyzik a szép lánykáért.

- Nem versenyzik, éretem senki. Erik nem szerelmes belém ő csak barát. VOLT.

- Kicsim, ha egy másik pasi miatt veszet veled össze, akkor szeret.

- Erik szerelmes belém?

- Úgy tűnik nekem.

- De miért nem lépet?

- Talán félt attól, hogy te nem érzel úgy! De valami azt súgja, motoszkál benned az az érzés.

- Erik a legjobb barátom nem hiszem, hogy valaha is szeretet volna.

- Mondogasd ezt magadnak. De készülj, mert Elkéssel.

Apa bogarat ültettet a fülembe ezzel a szerelem dologgal, de hülyeségnek tartom, hogy Erik valamit is érezne irántam barátságon kívül. Teljesen e járt az agyam egész reggel még Max meg nem törte ezt a dolgot.

- Szerbusz, kicsi csillag. Hogy vagy?

-  Inkább felejts el engem egy életre.

- Nem értem most ez mi?

- Az, aminek látszik. Kopj le!

- Most miért? Azt hittem a tegnapi dolog valamit lendített rajtunk vagy is kettőnk közt valamit.

- Csak annyit hogy utállak! Miattad elvesztettem a legjobb barátomat.

- Azt a szőke barmot?

- Ő nem barom! Az te vagy!

- Majd elfelejted, ha megismersz pár menőbb arcot.

- Nekem nem menőbb arc, hanem Erik kell.  Bocsi! Keres más cicát a macska egér játékodhoz.

- Azt hittem engem akarsz.

- Bocsi nem kellesz! Soha nem is kelettél nekem. Meg vagyok a magam kis világában.

- De én vagyok a herceged nem?

- Az már régóta meg van csak nem vettem észre eddig.

- És ki az?

- Ahhoz semmi közöd.

Sarkon fordultam és faképnél hagytam. Küldtem Eriknek egy Sms-t hogy beszélnünk kell, de nem írt vissza ezért elmentem hozzájuk suli után. Carlos nyitott ajtót.

- Szia, Mia. Mi járatban?

- Szia, Carlos bácsi! Eriket keresem. (Hátra nézet hirtelen.)

- Ő most nincs itthon.

- Na, ne szórakozzunk.

 Megfogtam magam és erőszakosan bementem az ajtón. Persze hogy Erik állt az előtérben.

- Beszélnünk kell.

- Nem kell. Megírtam tegnap mindent neked. ( Én inkább elmentem itthonról! Szólalt meg Carlos)

- Hogy te mekkora egy barom vagy.

- Én?

- Igen te!

- Miért nem vagy Max drágával?

- Mert téged választottalak helyette!

- Hogy érted ezt?

- Tudod apa azt mondta, hogy ha egy fiú olyanokat tesz, mint amiket te akkor a jelent valamit. Tudom, hogy érzel valamit irántam.

-  És ez csak most eset le neked?

- Mert nem voltál egyértelmű számomra.

- Sajna már késő.

- Szükségem van rád, mint barát……

- Ja, csak barátként? Köszi, inkább nem.

- És szükségem van rád úgy, mint ahogy te akarod. Tudod csak azért nem mertem lépni én sem és elnyomtam magamban irántad az érzelmeket, mert nem hittem, hogy te is érzel valamit irántam. Többet, mint barát.

- És most mit vársz? Felejtsem el azt, amiket velem műveltél tegnap?

- Nem kérhetem, de reménykedem. Kérlek, gondold át ezt.

- Talán.

- Akkor hagylak is.

- Hé, várj! Még gondolkodom, de attól el mehetünk valahova.

- Mondjuk ma este?

- Á ma nem jó! Ma a legjobb barátnőmmel találkozzon, aki kicsit hibbant, de szeretem azt a szőke csajt. Ki köpött te csak ő bele van zúgva egy önimádó hólyagba.

- És ha azt mondom, hogy nincs! Ő inkább egy kedves fiúba, aki jobban ismeri őt bárkinél.

- Ismered te is? Azt hittem elvesztettem már őt.

- Csak nem találta meg azt az utat, amin járnia kell.

- És most már megtalálta biztosan?

- Minden, bizonnyal mert hisz ismered, mindig tudja mi a helyes.

Ahogy megölelt tudtam, hogy jól döntöttem. Szerintem jól meg leszünk együtt, ha komolyan gondolja ezt a dolgot velem, ahogy én vele. Bár még nem kért meg hogy legyek a barátnője, de ha megkérdezi, nem fogok gondolkodni, de előtte, kell pár randi próba képen…

2.ÉVAD – 8. RÉSZ: BULI VAN A SZERTÁRBAN….

MIA

Hétfőn a suliban épp a könyveimet raktam be a szekrényembe utolsó óra előtt mikor Sarah jött oda és nagyon boldognak tűnt.

- Képzeld Jack és én együtt járunk.

- Hurrá! És engem miért is kéne, hogy ez érdekeljen?

- Mert Max-el többet lehetsz!

- Nem akarok vele lenni! Pont! Elég volt a bulin egy légtérben tartózkodni.

- Tényleg hallottam valamit.

- Mit?

- Hogy te meg ő összemelegedettek!

- Ja mint a jéghegy! Olyan melegség volt köztünk.

- Mi volt?

- Semmi!

- Biztos?

- Mit hallottál, hogy ilyeneket kérdezel?

- Semmit és pont ez a baj! Nem tudok semmit!

- Király, mert semmi nem volt.

- NE légy már ilyen.

- Bocsi, de Mindjárt becsöngetnek és ezért mennem kell.

- De te most titkolózol előttem?

- Nem mondhatok semmit, mert nem volt semmi! Max egy barom és kész! Figyeld meg hogy Jack is olyan.

- Ő nem olyan! Ő nem akar az érzelmeimmel játszani.

- Fura, mert Max mást mondott!

- Szóval volt valami.

- Semmi nem volt!

- De te miért beszélsz ki egy pasival engem meg Jack-et?

- Ő mondta nem én hogy…

- Mit?

- Semmit.

- De mond el!

- Rám mászott az a barom és azt mondta, hogy azt hitte, hogy olyan vagyok, mint te! Szóval ezzel arra célzott, hogy Könnyűvérű vagy! Jack meg szerintem erre hajt!

- Ez nem igaz!

- Szerintem meg igen! Fura nem hogy Max ilyenekre célzott nem? Akkor csak tud valamit! Hány barátnője is volt, akit hamar ott hagyott?

- Ő akkor sem olyan!

- Én, csak meg akarlak védeni tőle.

- Engem nem kell!

- Rendben! Akkor meny csak a kedves Jack- hez de engem felejts el akkor!

- Most arra kérsz, hogy válasszak?

- Én nem akarom nézni, hogy, szenvedsz, de ha te szeretsz szenvedni, akkor, mehetsz!

- Jó akkor őt választom!

- Oké mehetsz! Hajrá!

- Nem is értem, hogy barátkozhattam egy ilyen lánnyal, mint te? Nem is értem mit eszik rajtad Max? Semmi stílusod vagy bármid.

Ezen teljesen berágtam és becsapva a szekrényajtómat ott hagytam. Ahogy a terem felé haladtam gyorsan, mert a tanárunk mániája hogy kizár, ha kések, de közben forrtam a dühtől. Nem hiszem el hogy a több mint 16 éve alatt egyszer sem vesztem össze Sarah -val de most egy pasi matt képes velem veszekedni, de ha neki ő kell, akkor tessék! Nem állok az útjába. Ahogy a teremhez értem és próbáltam kinyitni az ajtót észrevettem, hogy már 5 perce elkezdődött az óra így kizártak. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy kizáratom magam az óráról. ilyenkor egy óra igazolatlan kerül a naplóba, amitől nem vagyok boldog, de mit tegyek? Kicsit örültem, hogy így hamarabb mehetek a stúdióba dolgozni ezért visszaindultam a szekrényemhez, hogy kivegyem a táskámat miközben a telefonomat babráltam. Hirtelen valakinek neki mentem és fel is borultunk.

- Cica nem kéne nyilvánosan leteperni. (Max-et döntöttem le, mert nem figyeltem.)

- Álmodban!

- Akkor ez biztos álom!

- Inkább nyelj savat te majom.

- Ha folytatjuk a bulin történteket meg teszem utána!

- Még mit nem? Inkább hagyj békén!

- De te még mindig rajtam fekszel! ( Feltápászkodtam gyorsan majd a hajamat a fülem mögé simítottam.)

- Bocs, de nekem mennem kell.

- Hova?

- Semmi közöd hozzá.

- De kíváncsi fajta vagyok.

- Akkor ne üsd bele az orrodat a dolgaimba, mert egyszer betöröm.

- Nem tennéd, mert belém vagy zúgva.

- Csak szeretnéd.

- Arra viszont kíváncsi lennék, miért ellenkezel ennyire? Apád ennyire tilt?

- Nem csak van józan épp eszem!

- Mert én nem vagyok épp eszű?

- Talált süllyedt.

Gondoltam elmellőzve ott hagyom, de megláttam, hogy az igazgató közeledik.  Ha valaki nincs órán, akkor büntetést kap és akkor apámat tuti felhívják és még több büntetést kapok.

- Mi van ott, amitől annyira félsz?

- A diri jön.

- Gyere, elbújunk. (Elkapta a kezemet és magával rángatott a takarító szertárba.)

- Miért pont ide jöttünk?

- Mert ide soha nem nézne be!

- De itt olyan vegyszer szag van.

- Csak egy kicsit bírd ki.

KB 2mX2m-es volt a takarító szertár szóval kicsit zsúfolt volt a hely a takarító eszközökkel, polcokkal és velünk együtt. Egész közel volt hozzám Max és hiába próbáltam távolodni a fal nem hagyta. Hallottuk, ahogy az igazgató léptei a szertár fele közeledik. „ Csak ne találj meg! Kérlek NE!” Imádkoztam, hogy ki ne nyitódjon az ajtó, mert akkor lebukunk.  Egyszer csak egyre halkabbak lettek a léptek majd végül semmit nem hallottunk.

- Elment?

- Igen el!

-  De jó! Nem buktam le!

- Miért? Félsz a büntetéstől?

- Nem! Attól félek, hogy valaki meglát veled!

- Talán zavarna, ha elkezdenének pletykálni?

- Igen! Nagyon. NA, mosd, nyisd ki az ajtót és had mennyek végre el innen. ( Max ki akarta nyitni az ajtót, de nem ment.)

- Óóó!

- Mi az?

- Beragadt az ajtó!

- Micsoda? Az nem lehet!

- Pedig nem nyílik.

- Ó ez nem lehet igaz. Ezt szándékosan csináltad!

- És még is hogyan? Az akaratommal tudom befolyásolni a zárat?

- Mit tudom én!

- Szerinted, ha az akaratommal bármire rá tudnék venni valamit vagy valakit, hogy megtegye, szerinte te már rég meglennél.

- Hogy te mekkora egy bukó vagy! Utállak!

- De közben szeretsz is!

- Fúj nem! Inkább egy hajléktalan, mint te!

- Persze most ezt mondod!

- Ha innen kikerülők esküszöm, hogy…

- Hogy? (Közelebb lépet és megsimogatta az arcomat, amitől szinte elfelejtettem mit akartam neki mondani.)

- Hogy te… Te egy…

- Folytasd.(Valamiért vonzónak találtam ezt a helyzetet és elkezdtem közeledni.)

Valamiért arra vágytam, hogy megcsókoljon és nem is habozzon, mert egyből megcsókolt.  Valahogy most mást éreztem, mint Szombaton mikor erővel megcsókolt. Most inkább lágy és gyengébb volt a csókja nem volt benne semmi erőszak. Valamiért emlékezettet valakire, akit régóta ismerek. Erik jutott eszembe és az a hülye üveges játék, ami miatt meg kellett csókolnunk egymást! Ő csókolt meg akkor ugyan így. Hirtelen a telefonom csörrent, meg amitől megijedve szétugrottunk. Erik hívott.  Mekkora véletlen ez?

- Igen Erik mond!

- Itt vagyok a suli előtt, ahogy tegnap megbeszéltük.

- Miért is?

- Mert azt beszéltük, meg hogy én, viszlek be a stúdióba és ma segítek neked.

- Ja, már emlékszem! (Teljesen ki ment a fejemből.)

- Hol vagy? Mikor jössz?

- Figyelj, van egy kis baj!

- Mi? Csak ne hogy azt mond, hogy feleslegesen jöttem ide.

- Nem csak nem tudok ki menni a takarító szertárból. Itt ragadtam, mert valami véletlen folytán beragadt az ajtó mikor elbújtunk a diri elől.

- Kivel vagy bent? Sarah -val?

- Nem egészen!

- Kivel?

- Max- el!

- Mit keresel te ott vele?

- Mondom elbújtunk, de kérlek, gyere, vigyél ki innen. Kérlek.

- Jó!

- Melyik szertár az és hol?

- B folyosó 2-es ajtó!

- Rendben mindjárt ott leszek.

- Köszi! Jövők neked egyel!

- Akkor már kettőnél járunk.

- Majd megadom.

- Ajánlom is.

Ez ciki volt teljesen, de ha hazudok neki, hogy kivel vagyok itt és kinyitja az ajtót akkor az még nagyobb szívás lenne nekem.

- Akkor mindjárt itt van a szőke lovagod?

- Igen! Tudod, segít kinyitni az ajtót!

- Mint ha nem ellenénk itt.

- Nem tudom, hogy te mennyire élvezed, ezt a helyzetet én annyira nem vagyok oda érte.

- De ami 3 perce történt azért igen!

- Vedd úgy, hogy a vegyszerek okozták!

- Ja persze! Azért Akartad annyira hogy csókolózzunk?

- Igen vagy is nem én akartam, ha nem te voltál megint erőszakos.

- Persze mert fogd rám.

- Azt teszem, épp nem veszed észre?

-  Élvezed ugye?

- Mit?

- Hogy azt hiszed, te irányítod az eseményeket kettőnk között.

- Tudod amint kicsit is kimutatod, hogy vannak érzelmeid és valaki embernek tekint, te ismét egy tapló paraszttá változol és már is olyan bunkó vagy, hogy senki nem akar veled lenni egy légtérben! Mint most!

Pont végszóra nyílt ki a szertár ajtó és Erik csak nézet, hogy mi folyik kettőnk között.

- Le maradtam valamiről?

- Semmiről! Max még mindig bunkó!

- De…

- Mennyünk inkább.

Elindultam kifele a szertárból és nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy mekkora ostoba vagyok, mert leállok Max-el.

2.ÉVAD – 7. RÉSZ: BAD BOY...

MIA

Ahogy Max ott állt a szája majdnem az enyémhez ért be pánikoltam teljesen.

- Engedj el! ( A kezét ellöktem az arcomról és hátrébb léptem.)

 - Azt hittem te is akarod!

- Rosszul hitted!

- Ugyan már.

- Ezért hoztál ide ki? Hogy megcsókolj vagy más?

- Ne fogd fel ezt így kérlek!

- De így fogom fel. Nem vagyok a te csókos babád, akivel hentereghetsz, mikor csak kedved szottyan! Én ezt nem hagyom.

- Most miért?

- Mert nem vagyok az a fajta lány, akivel ezt csinálhatod.

- De Sarah és te nem ugyan olyanok vagytok?

- Legjobb barátnők vagyunk, de nem egyformák!

- Pedig azt hittem, hogy…

- Akkor rosszul hiszed.

- Talán Erik van a képben?

- Nincs Erik a képben!

- Akkor miért vagy itt vele?

- Mert elhívott, de mint egy barát.

- Persze mert egy ilyen buliba csak barátként jöttél?

- Vele igen, de ha nem így lenne, akkor sem lenne hozzá közöd. De most én lépek innen…

Alig hogy az ajtóhoz értem Max kapta el a kezem.

- Nem mész sehova ezek után! (A szorítása elég erős volt, de inkább az zavart, hogy nem tudok hova menekülni.)
- Eresz el!  Ez fáj.
- Azt hiszem ezzel te is jól jársz.

Hirtelen magához rántott és megcsókolt. Azzal a lendülettel, amivel magához rántott és megcsókolt én megütöttem. Ahogy eltávolodott a számtól gondoltam tudatosítom benne, hogy velem nem szórakozhat. Mérgesen a szemébe néztem.

- Ne merd ezt többet megpróbálni vagy az unokáid bányák meg. Vili? Felfogtad?
- Látom kibújt a szög a zsákból!
- Eddig is ilyen voltam csak fel kell hozzá bosszantani! De ha még egyszer megpróbálod, ezt nagyon megbánod! Felfogtad azzal a csepp agyaddal vagy agyam írásba?
- Igen felfogtam.
- Király akkor legközelebb próbálkozz olyannál, aki könnyebb nőcske, mint ÉN.
- Vadmacska vagy! Ez tetszik.
- Te meg egy paraszt vagy! Ez meg nekem nem tetszik!

Ahogy bementem a teraszról a házba oda mentem Erik- hez.

- Erik kérlek, vigyél haza.

- Baj van?
- Mennyünk, innen kérlek.
- Történt valami?
- Majd elmondom, csak kérlek, vigyél innen.

- Rendben gyere.

Alig hogy kiértünk és beszálltunk a kocsiba éreztem, hogy a gyomorideg egyre jobban kúszik fel a torkomba és hányinger kerülgettet közben. Amint megbíztam Max-be egyből kihasználta a helyzetet. Azt hittem jobb ember. Annyira kedves volt mielőtt rám mászott volna, de látom egy hazug alak.

- Mi történt?

- Inkább hagyjuk!

- Nem hagyjuk! Apád rám bízott, és ezért ha bajod esett ki fogy nyírni.

- Max a baj!

- Mit csinált?

- Rá mászott. De nyugi igazán nem volt semmi kettőnk között.

- Milyen értelemben?

- Megcsókolt, csak de leállítottam.

- Más, amiről tudnom kell?

- Csak megszorította a kezem, de semmi más.

- Bántott?

- Nem csak ennyi volt.

- Annyira sajnálom.

- Nem te vagy a hibás.

- De mert én voltam a felelős érted és én hagytam, hogy vele legyél.

- Már megtörtént és kész. Nem lett semmi bajom és kész.

- De ha lett volna én…

- De nem lett és ezt szeretném, ha apának nem mondanád! Azt sem hogy Max is ott volt. Tuti kiakadna.

- Rendben. Nem akarok én se bajba kerülni e miatt. De esküszöm, hogy legközelebb nem hagylak egyedül, hogy ilyesmi történjen.

- Rendben. Köszi, amúgy hogy elhoztál. Ha Max nem lett volna, akkor talán jobban mulatok, mint most.

Erik nagyon a szívére vette ezt a dolgot, mint ha csak az ő hibája lett volna. Minek mentem ki azzal a vadállattal? Nem tudom miért voltam ekkora ostoba tyúk, hogy hiszek egy szépen csillogó szempárnak. Az biztos, hogy ez jó lecke volt nekem és többet nem követem el ezt a hibát. Mikor lelassított Erik a házunk előtt láttam, hogy apa már alszik, mert sehol nem éget a villany.

- Biztos jól vagy?

- Biztos.

- Esküszöm, hogy jóváteszem ezt neked.

- Már megtetted azzal, hogy hallottalak énekelni.

- De mással akarlak kárpótolni nem egy ócska számmal, amit előtte adtam elő nem utána.

- Akkor adj nekem elő egy másikat.

- Mikorra akarod?

- Majd mikor kész van.

- Rendben.

Erik kiszállt és átjött az én oldalamra hogy kinyissa nekem a kocsi ajtaját. Csak most vettem észre hogy milyen igaz barát Erik! Mindig számíthatok, rá bármiről is van szó. Ahogy közeledtünk a bejárati ajtónkhoz lelassítottunk és mikor megálltunk egymás szemébe néztünk.

- Még egyszer köszönöm az estét.

- Ugyan már! Ennél a bulinál egy gyökérkezelés is jobb mulatság lett volna.

- Az mellékes most! De tudod elég jól mulattam addig még nem volt az az ízé Max-el.

- Én is, mert te ott voltál velem. Nem voltam egyedül legalább.

- Én meg nem itthon ültem.

- Akkor jól tettük, hogy elmentünk.

- Igen szerintem. Úgy sem volt még ilyen estém eddig.

- Akkor örülök neki.

- Én is.

- Na, menny ne hogy beteg légy vagy apád meglássa, hogy mikorra hoztalak haza.

- Várj Erik.

- Mond. ( Nyomtam egy puszit az arcára a mai estéért.

- Te lettél a hősöm.

 - Jó éjt Mia.

-  Jó éjszakát neked is Erik.

Végig néztem, ahogy visszaszáll az autójába és elhajt. Mikor beléptem a házba egyből elindultam a szobámba és egyből bedőltem az ágyamba.

KENDALL

Mia még délben úgy aludt, mint a bunda bár nem csodálom mikor fél 2 után pár perccel jött haza Erikkel. Gondoltam ezen nem akadok ki, mert egyszer tini az ember lánya és hadd élvezze még fiatal.  Olyan délután 4 fele Mia is lejött a szobájából végre, de elég fáradtnak tűnt, mint aki nem aludt volna semmit.

- Szia, kicsim. Milyen volt a buli?

- Inkább hagyjuk!

- Miért?

- Mert elment, de unalmas volt. Sok fapofa öltönyös pasi és classi zene.

- Értem!

- Van kávé?

- Van egy kevés. De te elég fáradtnak tűnsz.

- Tudom, mert későn értem haza.

- Ja, fél 2 után.

- Te láttad?

- Igen.  Bár későbbre vártalak, de így is aranyos voltál, hogy siettél haza az unalmas buliról.

- Tudom!

- Ugye tudod, hogy holnap suli?

- Már is?

- Aki éjjel legény az nappal is legyen az! Végig buliztad az estét és még csodálkozol, miért van vasárnap?

-  Király akkor visszafekszem.

- Tanulni ki fog kisasszony?

- Már kész!

- Biztos?

- Felmondjam és bemutassam neked?

- Nem kell, mert most az egyszer hiszek neked! De legközelebb nem úszod meg.

- Király! Ha keresne, a nép döglötten fekszem az ágyban.

- Megmondom a népnek.

- Köszi, majd az első nyugdíjamból meghálálom neked.

- A szavadon foglak.

Mia visszafeküdt aludni még én neki álltam valami vacsorának valót keresni a konyhában. Mivel semmit nem találtam otthon ezért elmegyek Mia kedvenc értelmébe és hozok neki valami vacsorát, amit imád.

MIA

Arra ébredtem, hogy a telefonom csörög. Annyira nehezen tudtam csak előkutatni a ruha kupac alól, amit valamikor az éjszaka folyamán készítettem mikor átöltőztem pizsamásba. Egy titkos szám hívott.

- Ki az?

- Szia, hercegnő! Felébresztettelek?

- Mi van? Ki vagy?

- 2-őt találhatsz bogaram.

- Jó én most leteszem Max!

- Nincs kedved velem eljönni, sétálni vagy moziba?

- Hogy megint rám mászhass?

- Még az is lehet, ha odáig eljutunk.

- Jó akkor zaklass mást, akit ez izgat, mert engem nem.

- Valaki harapós ébredés után.

- Alapból ilyen vagyok veled eddig ezt nem vetted észre?

- Azt hittem te ilyen vagy.

- Király akkor, szia.

Rácsaptam a telefont és visszacsuklott a fejem a párnára. Amint behunytam a szemem újra csörgött a telefonom.

-  Halló!

- Akkor nem jössz?

- Eltaláltad!

- Azt ugye tudod, hogy addig hívogatlak, még nem jössz el velem valahova?!

- És ugye tudod, hogy ki tudom nyomni a telefont és kikapcsolhatom?

- Akkor csöngettek még ki nem jössz vagy apád haza nem ér.

-  Ugye ismered azt a fogalmat, hogy Zaklatás?

- Persze!

- Akkor fejezd be, mert hívom a rendőröket.

-  Akkor azt mondom majd, hogy hazug vagy és csak engem akarsz ezzel magadhoz édesgetni.

- Ennek semmi értelme!

- Tudom, de egy próbának elment.

- Akkor jó éjt majd látjuk egymást soha napján!

- Akkor holnap?

- Mondom SOHA!

Rányomtam ismét a telefont és lenémítottam majd a párnám alá dugtam, hogy nyugodtan tudjak aludni…

2.ÉVAD – 6. RÉSZ: FURA EGY BULI…

MIA

Erik-kel olyan jól mulattunk az oda úton.  Végig a rádióban játszott zenéket énekeltük és közben nevettünk magunkon. Mikor bekanyarodtunk egy villa udvarára elakadt a szavam, mert hatalmas volt! Mindenki olyan jól nézett ki én meg szimplán csak felvettem egy bulizós ruhámat, mert azt hittem valami suli buli lesz, de közben valami gazdag barátjának van valami bulija. Tiszta cikkin éreztem magam, mert alul voltam öltözve. Mondjuk Erik sem volt kicsípve, de ő Pasi és neki a L.A laza stílusa még belefért a buli színvonalához, de én! Sima csőnadrág egy szimpla felső és kabáttal sportcipővel együtt.

- Erik én nem megyek ide be!

- Miért?

- Mert, hogy nézek ki?

- És én?

- De neked belefér! Itt mindenki annyira.

- Drága ruhákat visel?

- Igen! Nekem is van, de nem tudtam, hogy így kell jönni vagy is nem mondtad! Akkor nem így jövők el!

- Nyugi csini vagy így is nem kell aggódnod! Adam nem nézi azt, hogy ki milyen ruhában van! Vannak sznob barátai, akiket meghívott, de nem mondta, hogy most öltöny felsőben és fényes lépőben kell megjelelni a buliján. Szerintem mi jobban fogunk mulatni ilyen ruhában, mint a sznobok kisestélyiben!

- De…

- Nincs de! Gyere, mert porzik, a vesém már annyira szomjas vagyok!

- Én nem szeretnék így bemenni! Inkább haza megyek, átöltőzöm.

- Addigra már talán vége lesz a bulink.

- Kérlek!

- Figyelj, ha egy óra múlva is zavar, akkor haza megyünk vagy elmegyünk máshová, de muszáj ide bemennem, mert megígértem, hogy… Mind egy ez most hosszú, de utána leléphetünk, ha még mindig akarod.

- Na, jó, ha megígérted, akkor 1 óra és utána GO innen!

- Rendben! Te vagy a legjobb!

- Tudom!

Kiszálltunk és Erik mutatta a karját, hogy karoljak bele! A karjába kapaszkodva mentünk be ahol szinte egy kisebb Klub hangulat fogadott minket.Inkább nem rontottam a kinézetemen és a zsebembe raktam a szemüvegemet amivel távolra nem annyira jól láttok! Egy nagy csomó ember volt ott én meg egyre jobban aggódtam az öltözékem miatt! Alig voltam még ott és Eriket már is elvesztettem! Nem tudom ki kicsoda a bulin így gondoltam megállok a büfé asztal mellett és hát, ha rám talál majd ott. Hirtelen valaki a nevemen szólított. Max termett előttem.

-  Most nem kérsz puncsot hercegnő?

- Te meg mit akarsz tőlem?

- Mit keresel itt?

- Én kérdeztem előbb!

- A bátyám bulija!

- Én meg a barátommal jöttem!

- Van pasid? Mindenki úgy tudja, hogy Szingli vagy!

- Az is vagyok! A legjobb barátommal jöttem ide! Valami Adam hívta meg és engem is meghívott. De valamit elintéz és megyünk is!

- Miért?

- Mert és kész.

- Na, királylányka mond el!

- Fejezd be ezt!

- Ugyan mit?

- Hogy bece neveket adsz nekem! A nevem Mia nem hercegnő vagy királylány!

- Rendben tündérke!

- Áááá! Miért nem keresed meg azt, aki imádja, ha így szólítod?

- Te nem szereted?

- Nem! Kérlek, hagyj békén, mert a barátomat várom.

- Hogy hívják azt a bizonyos legjobb barátodat?

- Erik a neve.

- Erik Pena?

- Igen!

- Őt ismerem. Kicsit, de ismerem.

- Király akkor leléphetsz!

- Azt csiripelik a madarak, hogy jössz Egyiptomba a szünetben.

- Igen megyek! Vagy is nagy a valószínűsége.

- Én ott leszek szóval akkor beszélhetnék ott kicsit, hogy legyen közös témánk, meg hogy megtanuljam a neved hercegnő!

- Én veled többet nem megyek sehova!

- Miért?

- Még kérded? A csicska avatóval is csőbe húztál engem.

- Nem akartalak csak te álltál rossz helyre!

- Persze kirángattak Sarah mellől és még én álltam rossz helyen?

- Lehet! Én nem azért hívtalak oda, hogy joghurtosan meny haza.

- Persze! Majd szólj, ha van egy igaz mondatod, vagy ha nem húzol csőben.

- Akkor gyere velem táncolni.

- Nem!

- Miért?

- Mert nem égetem magam.

- Itt senki nem nézi miben vagy! Apa sznob barátai kiket csak üzleti fogás miatt hívott ide.

- Én nem a ruhámról beszélek, ha nem hogy nem égetem magam veled!

- Csak nem vagyok annyira égő! Még mindig velem beszélgetsz és nem a baridat keresed.

- Majd megtalál, ha akar!

- Akkor gyere, táncoljunk egyet, és ha még mindig nincs itt, akkor megmondom, hol van.

- Inkább most mond meg és hajuk ki a tánc dolgot. Nincs kedvem veled mutatkozni a táncparketten.

- Na, gyere.

Nem törődve mit mondtam megfogta a kezem és berángatott a táncparkettre. Alig hogy a tömeg közepére rángatott már is lelásított a zene és mindenki összeölelkezve táncolt a párjával. Én csak vakartam a fejem, mert eszem ágában nem volt Max-el lassúzni. Ő felém nyújtotta a kezét, de nem fogtam meg.

- Én meg nem fogom, ha azért nyújtod!

- Nem harapok!

- Az gondoltam, de nem szeretnék táncolni veled.

- Akkor itt fogsz állni velem szemben?

- Valami olyasmi!

- Na, ne szórakozzunk már.

Hirtelen megfogta a derekamat és magához rántott.  Teljesen lefagytam az alatt a másfél perc alatt, amit hozzásimulva töltöttem. A fagyott állapotomat Erik hangja szakította meg a táncparkett melletti színpadon állva.

 ~Itt egy kis pörgős szám, amit előadok nektek. Remélem, tetszik nektek. Akkor kicsit pörögjünk fel ezzel a dallal.~

Elcsodálkoztam, hogy Erik milyen jól énekel. Soha nem hallottam énekelni, de most végre ezt is megtudtam róla. Mindenki tombolt a dalra és gondoltam itt a legjobb alkalom, hogy ellógjak Max közeléből. de ő hirtelen megfogta a vállam és visszarántott maga mellé.

- Nem mész sehova hercegnő!

- Enged, elkérlek.

- Hova akarsz menni?

- Inni akarok, mert szomjas vagyok!

-  Persze! Itt maradsz velem. Nyugi vigyázom rád.

Ott kellett maradnom Max mellett még Erik énekelt. Mikor abba hagyta nem érdekelt Max mit mond majd oda mentem Erik- hez. A nyakába ugrottam, mint aki rég nem látta őt.

- Gratulálok neked! Oltári voltál!

- Köszi! Sokat jelent, hogy ezt mondod! ( Hirtelen vállon vertem ököllel.) Áuu! Ezt most miért kaptam?

-  Mert elhagytál engem és Max-el kellett lennem.

- Azzal a Max-el?

- Igen azzal!

- Mekkora véletlen!

- Jah! Mekkora!

- Nem hagyta, hogy ott hagyjam!

- De most már itt vagyok ő meg nincs itt.

- Nem is tudtam, hogy ilyen jól nyomod a zenei ipart!

- Nem reklámozom sokszor! Nem, mint ha értelme lenne. Tudod ez csak egy muri nekem, mint neked apáddal a vitatkozás.

- De próbáld meg! Szerintem bejön neked ez a zenei ipar.

- Azt gondolod?

-  Igen!

- Akkor, köszi!

- Most húzzunk, kérlek!

- Rendben! Hova vegyelek? Haza vagy máshova?

- Innen el, de messzire!

- Fagyi vagy kóla?

- Is-is csak húzzunk el innen!

Megfogtam a kezét és elindultam az ajtó felé mikor egy fiú szólt Erik után.

E: Adam! Na, megfelelt az elvárásaidnak?

A: Teljesen! Kitettél magadért! És ki a hölgy, aki veled van?

E: Ő Mia, akivel jöttem! A legjobb barátom!

A: Örülők hogy megismerhetlek végre! Erik sokat mesélt rólad!

E: Ez nem igaz!

M: Én is örülök, hogy megismerhetlek téged! Jó a bulid!

A: Köszi! Remélem nem siettek, mert Eriket szeretném ellopni, hogy, bemutassam pár ismeretlen haveromnak! Velünk tartasz?

M: Persze!

Most nem mondhattam azt, hogy sietünk, mert Erik miatt vagyok itt szóval belementem, hogy még egy kicsit maradjunk. Egy csomó fiú pasi dumáját hallgattam és közben vigyorogva bólogattam, mint ha érdekelne a témájuk! Tipikus fiú témák! Csajok, kocsik, bulik! Már untam magam ezért kicsit messzebb az ajtófélfát támasztva üres tekintettel figyeltem a társaságot tovább. Valaki egyszer csak meglökőt és majdnem eldőltem a bambaságomban.

- Látom, valaki nagyon unja a témákat!

- Te még mindig engem követsz?

- Nem csak véletlenül itt lakom! Neked mi a mentséged?

- Én itt ragadtam, mert Erik még beszélget!

- Unatkozol?

- Kicsit, de nem vészes!

- Csak annyira hogy majdnem padlót foktál az előbb mikor meglöktelek!

- NA, jó oltárian unatkozom, de nem akarok belerondítani a beszélgetésbe, hogy haza akarok menni vagy legalábbis innen messzebb!

- Gyere, találunk valamit, ami felvidít!

- Ja, múltkor is ezt mondtad mikor a rendőrségről vitt haza apám.

- Ez most nem lesz olyan! Eskü!

- Miért nem hiszek én neked?

- Mert nem vagyok pont az a megbízható alak!

- Ettől féltem!

Nem tudom mi ütött belém, de Max-et követtem pedig nem is ittam semmit! Kimentünk a teraszra és én a korlátnak támaszkodva bámultam a kilátást. Egy jó ideig egymáshoz sem szóltunk így kezdtem egyre bénábbnak érezni magam!

- Ez elég ciki!

- Jah!

- Mond minek is jöttünk ide?

- Untam már bent a bulit és nem akartam egyedül itt lenni.

- Pedig te pont annak a fajtának tűnsz, aki imád magában lenni! Vagy tévedek?

- Csak most nem akartam, mert nagy a hangzavar ahhoz, hogy aludjak így csak ez maradt. De ez kivételes alkalom!

- Az hogy itt vagy és nem egyedül?

- Aha!

- Nem tudom miért, de most nem undorodok attól a gondolattól, hogy egy légtérben tartózkodom veled!

- Akkor ez haladás?

- Valami olyasmi! De lehet, hogy csak túlságosan is unatkoztam a fiúkkal bent!

- És komolyan mész a kirándulásra?

- Nagyon szeretnék, de van egy ki bökkenő ebben!

- És mi?

- Apa nem enged el! Úgy döntettem, hogy elszököm az útra!

- Akkor nem toronyba zárat téged?

- Kit érdekel a következmény! Annál rosszabb nincs is, hogy a stúdióban melózok, mint postás lány!

- Ezt kaptad a rendőri buli miatt?

- Nem! Erikkel rosszalkodtam! Erik+vizes lufi+ tető= Apám berág és húzhatom az igát!

- Az durva!

- Nekem mondod?

Csak nevettünk ezen és mikor ránéztem észrevettem, hogy közelebb jött hozzám. Zavaromban elakadt a szavam is! Nem tudtam, hogy csak álljak vagy hátráljak tőle. Mire ebbe belegondoltam ő még közelebb lépet és az álla a homlokomnak támasztotta. A szívem össze visszakalapált, mint egy légkalapács. Hirtelen a kezeit az arcomra tette és simogatta az ujjaival. Hirtelen elkezdet az arca közeledni én meg teljesen elvörösödtem a helyzet miatt…