csütörtök, augusztus 21, 2014

2. ÉVAD - 9. RÉSZ: VÁLASZTOK....

MIA


Ahogy Erik haza vitt éreztem, hogy nincs rendben valami. Ahogy megállt az autó és leállt a motor felém fordult.

- Mi volt ez az egész ma?
- Erik kérlek, hagyd ezt!
- De miért? Nem mondasz nekem mostanság semmit el?
- Mert nincs semmi, amit el kell mondanom.
- Ez furcsa a helyzetre nézve.
- Milyen helyzetre nézve?
- Arra hogy te meg Max megint egy légtérben voltatok és szerintem nem legyeket számoltattok a raktárban.
- Miért vagy mostanság a szerelmi életemre kíváncsi?
- Mert a barátod vagyok! Nem?
- Akkor nem kéne faggatnod neked is.
- Én, nem faggatlak, csak az igazat akarom.
- Ez neked miért fontos?
- Mert tudni akarom, mi van közted és Max között! Mit csináltattok ott bent?
- Csókolóztunk ennyi.
- Értem. Minden világos.
- Világos? Most neked meg mi a bajod?
- Az égvilágon semmi. Mindenki más fontosabb neked, mint én.
- Ez nem igaz!
- De sajnos igen olyan vak vagy Mia mostanság.
- Én vak? Akkor te meg egy hisztis gyerek.
- Rendben akkor az vagyok, de te mostanság nem is akarsz semmit észre venni, ami nem Max-el kapcsolatos.
- Ez nem is igaz.

- De az!
- Ezt nem hallgatom tovább, mert látom te se érted meg.
- Ja, lehet! Nem is tudom, miért vagyunk legjobb barátok!
- Nem is voltunk!
- Jó tudni!

Becsaptam a kocsi ajtót és beviharzottam a házba. A szobába rohantam és az ágyamra vetődve
Bőgni kezdtem. Hirtelen apa lépet be.

- Neked nem dolgoznod kéne?
- Most hagy!
- Mi történt kicsim?
- Össze vesztem Erikkel.
- De hát ti a legjobb barátok vagytok tavaly nyár óta! Azóta elválaszthatatlanok vagytok, ha buliról van szó!
- Csak voltunk. Már nincsenek barátaim.
- Hogy hogy? Sarah?
- Vele is összevesztem.
- Kicsim tudom nehéz tininek lenni de…
- Nincs de! Neked ott vannak a haverjaid anyának is nekem meg nincs senkim. Soha nem leszek egy társasági ember.
- Most csak hullámvölgyben vagy!
- Itt is maradok.

- Én is ezt hittem mikor Carlos és én össze vesztünk vagy Logan-nal. De mindig egy dolog járt az eszemben.
- És mi?
- Hogy aki egyszer a barátom volt az mindig az lesz. De min vesztettek össze?
- Max-en.
- Már megint azon a pasin?
- Nem azon hogy bele akar mindenki szólni az életembe!
- Talán mert aggódnak érted!
- Pont ezért szóltam Sarah-nak hogy milyen a fiú, akivel jár.
- Milyen?
- Aki csak a trófeákat gyűjti. Ő is az lesz.
- Figyelj kicsim. Ha ő ezt akarja, hagyd ezt a dolgot. De Eriknek igaza van abban, hogy Max csak a bajba kever téged.
- DE ha nem hibázom, soha nem tanulok meg semmit.
- De ne a barátaid elvesztésével tanulj meg valamit, mert pasid lehet 1000 meg 10, de igaz barátaid csak kevés.
- De miért fáj, hogy Erik meg én össze vesztünk? Szerintem soha többet nem akar engem látni.
- Csak idő kell neki, ahogy neked is.
- Gondolod?
- Hívd fel és beszélj vele.
- Nem is tudom. Nagyon csúnyán váltunk el.
- De ha megpróbálod, akkor sem vesztesz semmit.
- Rendben.
- Magadra hagylak kicsit.
- Köszönöm apa. Szeretlek!
- Én is kis bogaram.

Ahogy a telefonomhoz nyúltam rezegni kezdett. Erik írt egy SMS-t. Gondolom rá jött ő is hogy bután viselkedtünk és meg akarja beszélni. Ahogy megnyitottam az SMS-ét megdöbbentem.

„Felfogtam, hogy Max fontosabb, mint a barátságunk ezért többet nem érdekel, mi van, veled szóval csinálj, amit akarsz, engem nem érdekel. Légy boldog a kedves pasiddal most már nem avatkozom bele, többet mert csak feleslegesen tépem a számat. Többet nem is akarlak látni. CSÁ!”

Hivatalos! Erik többet nem a barátom Max miatt. Olyan üresnek éreztem az életemet most, hogy nincsenek barátaim.

Másnap reggel arra keltem, hogy apa ébreszt engem.

- Jó reggelt bogaram
- Mi jó benne?
- Mi lett a vége a beszélgetéseteknek Erikkel?
- Nem beszéltünk. Vagy is én nem, de ő írt egy üzenetet hogy nem akar többet látni Max miatt.
- Nehéz az élet, ha 2 fiú versenyzik a szép lánykáért.
- Nem versenyzik, éretem senki. Erik nem szerelmes belém ő csak barát. VOLT.
- Kicsim, ha egy másik pasi miatt veszet veled össze, akkor szeret.
- Erik szerelmes belém?
- Úgy tűnik nekem.
- De miért nem lépet?
- Talán félt attól, hogy te nem érzel úgy! De valami azt súgja, motoszkál benned az az érzés.
- Erik a legjobb barátom nem hiszem, hogy valaha is szeretet volna.
- Mondogasd ezt magadnak. De készülj, mert Elkéssel.

Apa bogarat ültettet a fülembe ezzel a szerelem dologgal, de hülyeségnek tartom, hogy Erik valamit is érezne irántam barátságon kívül. Teljesen e járt az agyam egész reggel még Max meg nem törte ezt a dolgot.

- Szerbusz, kicsi csillag. Hogy vagy?
-  Inkább felejts el engem egy életre.

- Nem értem most ez mi?
- Az, aminek látszik. Kopj le!
- Most miért? Azt hittem a tegnapi dolog valamit lendített rajtunk vagy is kettőnk közt valamit.
- Csak annyit hogy utállak! Miattad elvesztettem a legjobb barátomat.
- Azt a szőke barmot?
- Ő nem barom! Az te vagy!
- Majd elfelejted, ha megismersz pár menőbb arcot.
- Nekem nem menőbb arc, hanem Erik kell.  Bocsi! Keres más cicát a macska egér játékodhoz.
- Azt hittem engem akarsz.
- Bocsi nem kellesz! Soha nem is kelettél nekem. Meg vagyok a magam kis világában.
- De én vagyok a herceged nem?
- Az már régóta meg van csak nem vettem észre eddig.
- És ki az?
- Ahhoz semmi közöd.

Sarkon fordultam és faképnél hagytam. Küldtem Eriknek egy Sms-t hogy beszélnünk kell, de nem írt vissza ezért elmentem hozzájuk suli után. Carlos nyitott ajtót.


- Szia, Mia. Mi járatban?
- Szia, Carlos bácsi! Eriket keresem. (Hátra nézet hirtelen.)
- Ő most nincs itthon.
- Na, ne szórakozzunk.

 Megfogtam magam és erőszakosan bementem az ajtón. Persze hogy Erik állt az előtérben.

- Beszélnünk kell.
- Nem kell. Megírtam tegnap mindent neked. ( Én inkább elmentem itthonról! Szólalt meg Carlos)
- Hogy te mekkora egy barom vagy.
- Én?
- Igen te!
- Miért nem vagy Max drágával?
- Mert téged választottalak helyette!
- Hogy érted ezt?
- Tudod apa azt mondta, hogy ha egy fiú olyanokat tesz, mint amiket te akkor a jelent valamit. Tudom, hogy érzel valamit irántam.

-  És ez csak most eset le neked?
- Mert nem voltál egyértelmű számomra.
- Sajna már késő.
- Szükségem van rád, mint barát……
- Ja, csak barátként? Köszi, inkább nem.
- És szükségem van rád úgy, mint ahogy te akarod. Tudod csak azért nem mertem lépni én sem és elnyomtam magamban irántad az érzelmeket, mert nem hittem, hogy te is érzel valamit irántam. Többet, mint barát.
- És most mit vársz? Felejtsem el azt, amiket velem műveltél tegnap?
- Nem kérhetem, de reménykedem. Kérlek, gondold át ezt.
- Talán.
- Akkor hagylak is.
- Hé, várj! Még gondolkodom, de attól el mehetünk valahova.
- Mondjuk ma este?
- Á ma nem jó! Ma a legjobb barátnőmmel találkozzon, aki kicsit hibbant, de szeretem azt a szőke csajt. Ki köpött te csak ő bele van zúgva egy önimádó hólyagba.
- És ha azt mondom, hogy nincs! Ő inkább egy kedves fiúba, aki jobban ismeri őt bárkinél.
- Ismered te is? Azt hittem elvesztettem már őt.
- Csak nem találta meg azt az utat, amin járnia kell.

- És most már megtalálta biztosan?
- Minden, bizonnyal mert hisz ismered, mindig tudja mi a helyes.


Ahogy megölelt tudtam, hogy jól döntöttem. Szerintem jól meg leszünk együtt, ha komolyan gondolja ezt a dolgot velem, ahogy én vele. Bár még nem kért meg hogy legyek a barátnője, de ha megkérdezi, nem fogok gondolkodni, de előtte, kell pár randi próba képen…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése