25.Rész: Ilyen az élet

25.Rész: Ilyen az élet

Mallory:

Haza érve Max Annie és John ült a nappaliban! Kérdeztem mi újság van velük? Mondták, hogy semmi csak gondolta el mondja, hogy kész a klip és már fel is tették a netre és már vagy 4000 kattintottak rá és majdnem ennyi komment jött! Körbe ültük a gépet és úgy néztük végig a kemény munka gyümölcsét! Annyira tetszet mindenkinek! Sokáig beszélgettünk és nevetünk az este még mindenki el nem fáradt! Max kérdezte, hogy akkor megyek e velük haza mondtam nekik, hogy igen csak összeszedek pár cuccot még, hogy holnap már csak felvesznek a fiúk kocsival a forgatáshoz! Felszaladtam a szobámba és összeszedtem a szövegkönyvet és a beosztást valamint a többi egyéb dolgokat! Nathan hirtelen megszólat a hátam mögül! Hát nem örült nagyon! Sejtettem miért! Meg kérdeztem mit duzzog annyira? És egyenesen képen vágott az, amit mondott! Nem hiszem el, hogy ezt csinálod velem megint! Nem értettem miről beszél! Felvilágosított, hogy nem tetszik neki az, hogy megint elmegyek! Ó szóval a nagy Nathan James Sykes nem bírja, ha nem azt teszi valaki, amit ő szeretne? De elmondom, hogy egyelőre nem vagy a főnököm és ne szabja meg nekem senki, hogy mit tegyek, és hol aludjak világos, és ha nem tetszik, akkor sajnálom! Kisé hangosabb hangerővel kezdtünk el vitázni! Mondtam neki, hogy olyan gyerekesen viselkedik ilyenkor és fejezze be a hisztijét, mert nem áll neki jól! Majd amit mondott le sokkolt! Akkor tudod, mit! Találj magadnak egy másik hülye bal féket, akit az orránál vezethetsz, mert én most fejeztem be a veled való kapcsolatomat! Ja és tudod mit abból is elegem van, hogy én vagyok neked a menedéked állítólag csak neked mindenki más fontosabb, mint én! Úgy becsapta az ajtót, hogy bele remeget az ablak a szobámban! Leindultam a nappaliba ahol mindenki síri csöndben ült, mert végig hallgatták az egész vitát kettőnk között! Alexa jött hozzám oda és meg ölelt majd megkérdezte, hogy jól vagyok e? Mondtam neki, hogy teljesen, de induljunk! De közben nem voltam, jól mert a sírógörcs kerülgettet annyira fájt Nathan elvesztése. Logan kért, hogy beszéljük meg a dolgokat hármasban a lányokkal, de én nem akartam és mondtam akkor elindulok gyalog, ha nem jönnek! Ki mentem az ajtón és elsétáltam. Alig jutottam el a közeli parkba mikor már nem bírtam tovább és sírni kezdtem! Összecsuklottam a fűben és a fejemet a térdemre hajtva sírtam!

Üvölteni volt kedvem a fájdalomtól! Nem hittem el hogy ennyi egyszerűen nem lehet! Az idegtől már remegtem annyira ki készített, amiket mondott!  Hirtelen kiabálást hallottam az utca felől az én nevemet kiabálta valaki! Kiabáltam, hogy itt vagyok!  Még oda ért az az illtető próbáltam a könnyeimet letörölni és semmi bajom arcot vágni, de nem ment! Logan volt az és leült mellém és nem mondott semmit csak meg fogta a kezem és én rá dőltem a vállára. Sokáig üldögéltünk a parkban!  Későre jár szólalt meg és felsegített majd a karjába karoltam és úgy mentünk vissza fele! Mikor a házhoz értünk láttam egy kocsit, ami ott parkolt és azt is, hogy Nathan két táskát tesz a csomagtartóba! Oda futottam hozzá és meg kérdeztem, hogy ez mit jelentsen az ő részéről? Teljesen flegmán válaszolt nekem! Szerinted minek látszik? Elmegyek, mert nem akarlak látni még nem tisztáztam le magamban a dolgot! És semmi köszönés nélkül ült be az autóba és ment el! Ismét összetörtem most még, jobban mert tudtam nincs esély ara, hogy visszajön!

Logan át ölet és vigasztalni próbál. Segített be menni a házba ahol már aggódtak értem! Mindenki körbe állt és faggatott, hogy jól vagyok e? Durván válaszoltam nekik! Boldogan virulok, az örömtől nem látjátok, hogy ezek az örömkönnyeim! Szerintettek hogy vagyok? Most hagyott el az, akit szeretem, és ti ilyeneket kérdezgetek tőlem. Fel mentem a szobámba és az ágyba bújva sírtam! Az ágyamon meg találtam Nathan kis párnáját és felsőjét, amit ott hagyott a szobámban. Magamhoz szorítottam és úgy próbáltam meg nyugodni! Éreztem rajta az illatát, ami eddig minden este is éreztem mikor elaludt mellettem! Fura volt, mert most is segített az elalvásban a póló és a párna illata! Rémálomból riadtam fel olyan hajnali 6 körül és Nathant kerestem magam mellet mikor eszembe jutott a tegnap este. 

Vissza már nem akartam aludni inkább próbáltam a síráson kívül mást csinálni. A szövegkönyvet lapozgatva próbáltam elterelni a gondolataimat nem sok sikerrel még valaki nem kopogott. Búj be! És Carlos feje bukkant fel az ajtó mögül! Kérdezte, hogy bejöhet e?  Mondtam persze legalább lekötöm magam. Bebújt mellém és próbált fel vidítani minden féle baromsággal nem sok sikerrel. Kérdezte éhes vagyok e, de az se kellet nekem. Mindennel próbálkozott, de hiába. Bele karoltam a vállába és a fejemet a vállára hajtva annyit mondtam, hogy köszönöm, hogy így törődsz velem és sajnálom, hogy ilyen rossz kicsi én partner vagyok így kora reggel! Fura módon ezek után olyanokat mondott, ami kicsit el felejtette a fájdalmat kis időre!

Carlos:

Mondtam Zoyenak hogy ő egy elképesztő lány, aki még sokszor fog fiú szíveket összetörni mivel egy szép kedves aranyos vicces és okos lány a maga különös módján és hülye az a fiú, aki ezt nem értékeli, és nem bízik egy ilyen jó szívű lányba, mint ő! Meg ígértem neki, hogy mint az ő nem vérszerinti bátyja ként viselkedek, és ha meg látom azt, aki ilyen szomorúvá varázsolta az én kis tündér hugicámat akkor nincs az a gumi maci mennyiség, ami meg állítana engem abba, hogy jól meg agyaljam, de nagyon! Kérdezte, hogy együtt érzés pelyhet reggeliztem e, hogy ilyen védelmező lettem! Mondtam neki senki nem bánthatja sorozat szerinti kis húgomat, mert az rosszul jár! Láttam rajta hogy kicsit jobb kedve lett! Hirtelen kopogtak az ajtón…