108.RÉSZ: ITT A VÉGE FUSS EL VÉLE…

SZIASZTOK!

Sokan nem tudják, de 2013.02.03-án indult a Big Time Rush és egy lány meséje az életéről. .. Című blogom. Ekkor készült el az első rész, ami az nap fel is került. Az olvasóimnak köszönhetem, hogy ez az egész Blog eddig eljutott.  A feliratkozók az olvasók és a véleményüket ki nyilvánító emberek nélkül eddig sem jutottam volna.  Sok nehézség, öröm és bántott éltem át az írások alatt, de SOHA nem bánom meg ezeket. Örömöt okozott, hogy támogattatok ti, mint olvasók és kommentezők. Nehézséget okozott az, hogy néha olyan részt tudjak írni, ami nektek, tetszik. Bánatot sokszor az okozott, hogy sokszor nem tudtam olyan ütemben írni a részeket, mint ahogy szeretem volna, de igyekeztem. Bár fájó szívvel és könnyes szemmel mondom ki hogy vége ennek a Blog -nak a bejegyzés sorozata. Úgy gondolom, hogy több mint 16.000 megtekintés és 108 történet bejegyzés és több mint egy évvel ezelőtt álmodni sem mertem, hogy ilyen olvassák majd az irományaimat. Sok barátot szereztem a blogom írása közben! Olyan embereket, akikkel talán soha nem találkoznék az utcán, mert észrevétlenül elmennénk egymás mellett, mert nem tudjuk, mi rejlik a másikban.  Én kijelenthetem, hogy ez volt az életem egyik legfelejthetetlenebb éve, mert általatok leírhattam a képzeletem egy részét. Hálás vagyok még egy nagyon fontos személynek, aki nélkül sokszor nem jöhetett volna össze a részek megalkotása! Köszönöm Alexandra Kerschbaum-nak aki mindig tartotta bennem a lelket mikor fel akartam adni, de ő nem hagyta. De ez nem azt jelenti, hogy feladom az írást, ha nem azt hogy folytatom csak már nem itt. A maradék 4 és a nemsokára induló új blogom is bejegyzésekre vár így nem is akarom tovább húzni az időt így elbúcsúzom most tőletek, mint a Big Time Rush és egy lány meséje az életéről Blog írója.  Köszönöm nektek olvasók! Jó olvasást kívánok nektek és bár vége van a történetnek attól, még ha nem nagy kérés, akkor kommenteket is várok tőletek… Viszlát!

KENDALL

Már 7 napja semmi hír Mia hollétéről és egyre jobban félek attól, hogy ennél rosszabb is jöhet. Mallory teljesen megbolondult ez alatt az idő alatt! Reggelente mikor felébred, úgy viselkedik, mint ha nem is lenne Mia utána meg rohamot kap, hogy nincs meg. Megrémiszt, ahogy viselkedik. Muszáj, vagyok már valamit tenni, mert már a nyugtató sem hat csak az altató. Addig nyugodt még alszik, miután meg felébred, rátör ez az állapot és hiszti rohamhoz hasonlóan egyszer csak kitör belőle ez a sokkoló rohama. Alig eszik és magában fordulva mikor kicsit észhez tér. A múlt éjszaka is annyira megrémített azzal, hogy nem jutott eszébe Mia létezése hogy nem mertem egy percre se magára hagyni. Mellette alszok és figyelek arra, hogy miket csinál. Reggel mikor felébredtem észrevettem, hogy nem feküdt mellettem. Egyből keresni kezdtem és a konyhában találtam, ahogy Mia bögréjét szorongatja.

- Kicsim jó vagy?

- NEM! Hiányzik Mia!

- Nekem is kicsim.

- Mikor találják már meg végre? Már egy hete hogy elrabolta Viki!

- Dolgoznak az ügyön.

- Tudom, de én meg beleroppanok már!

- Nemsokára emlékezni sem fogunk rá! Mia itt rohangál majd és megint az altató dalát követeli a kakaójával együtt!

- Remélem! Én nem tudom, mit teszek, ha valami baja esik.

- Én se tudom, de bízom a rendőrségben.

-  Bárcsak már túl lennénk ezen.

- Nemsokára.

Megöleltem Mallory-t hogy vigasztaljam kicsit.

MALLORY

Oly rossz hogy tétlenek vagyunk teljesen ebben az ügyben. Semmit sem tudok tenni, hogy Mia-t, megtalálják. Minden perc egy kínzás nekünk, ahogy telnek a napok és semmi hír. Megpróbálok erős maradni és nem Kendall-ra támaszkodni, de néha nem sikerül. Nem bírok enni és másra gondolni. Éjszaka is rémálmaim vannak e miatt, mert rettegek attól, hogy Mia talán soha nem tér vissza hozzánk. Reggel a könyvespolcnál álltam és Mia képeit néztem, amin még egy család voltunk. Levettem az egyik képét, amin Mia volt és magamhoz ölelve sírtam. Hirtelen Kendall szaladt hozzám!

- Megvannak!

- Tényleg? Megtalálták a lányunkat?

- Igen! A rendőrségen vannak mindannyian.

- Akkor mennyünk.

A rendőrségre érve megláttam Mia-t aki Matty-vel és egy rendőrnővel játszott a váróban. Oda rohantam hozzá és magamhoz öleltem!

- Jaj, kicsim! Annyira aggódtam.

-  Anyuci! Képzeld a néni, akivel voltam azt mondta, hogy oda adtál neki, mert már nem szeretsz!

- Imádlak kicsim! Soha nem adnám oda az én kis hercegnőmet senkinek.

- Kiabált velem, mert leöntöttem az abroszt, mert nem ízlett a kakaója. Nem olyan volt min t a tiéd! És nem akart nekem altatót sem énekelni, mint te.

- Ha haza értünk mindannyian, akkor csinálok, neked kakaót majd még iszod, énekelek neked.

- Jó. De Matty is jön?

- Igen ő is!

Szegénykét majd meg fojtottam a szertettem, mert annyira hiányzott nekem. Mikor haza értünk a gyerekekkel annyira vidáman mutogatta Matty -nek a játékait Mia. Végre újra egy család lettünk. Azt hittem, hogy soha nem lehet majd velem a lányom, de most itt van újra és mindent megteszünk Kendallal hogy a legjobbat megkaphassák a gyerekek. Matty is most már a családhoz tartozik, és vér szerinti fiamként fogom szeretni, ahogy Mia-t. A többiek mikor átjöttek Mia kedvesen és aranyosan mesélte el Matty-vel együtt hogy merre voltak és hogy milyen gonosz volt velük Viki.

KENDALL

Végre újra együtt a család és Viki soha többé nem láthatja Matty-t mert én és Mallory nem engedjük.

 Bár nem a saját fia Matty Mallory-nak de látom, rajta hogy örül annak, hogy ő is itt van. Ugyan úgy bánik vele, mint Mia-val és a többiek is elfogatták Matty-t. Mia is annyira szeretett teljesen foglalkozik a mostoha testvérével, mint ha csak együtt nőttek volna fel.  Malloryval ölelkezve néztük őket, ahogy játszanak.

- Kendall!

- Tessék szerelmem?

- Olyan boldog vagyok! Van egy lányunk és van egy fiúnk is most már. Aranyos Matty és semmiben nem hasonlít az anyára! Inkább rá.

- De nem azt mondtad, hogy szerinted nem tőlem van Matty?

- Most se vagyok benne biztos, mert Viki tudod milyen volt. Hetente volt másik párja. De elfogadom, ha a tiéd és sajátunkként neveljük majd fel együtt!

- Tudod arra jutottam, hogy megcsinálom az apasági tesztet, mert ha nem az én fiam, akkor megfosztok valakit attól, hogy apa legyen.

- De én meg most már nem akarom.  Annyira boldog itt Matty és Mia is imádja őt. Mint ha mindig is testvérek lettek volna.

- De akkor sem helyes, ha nem az enyém!

- És mi van, ha nem a tiéd Matty?

- Akkor elfogadom ezt a tényt.

- De velünk marad?

- Ha ki tudjuk deríteni kié, akkor sajnos nem.

Mallory kicsit szomorú lett, hogy Matty -nek lehet, hogy nem én vagyok az apja és tudom, hogy megszerette őt is.

MALLORY

Kendall megcsináltatta a tesztet és bármikor megjöhet az eredmény arról, hogy Kendall e Matty apja. Szomorú leszek, ha nem Kendall-é de nem helyes, ha velünk marad, mikor az igazi apjával kell lenije. A postás mikor meghozta a levelet a labortól idegesen bámultunk.

- Nem nyitod ki?

- Félek, hogy mi áll benne.

- De nem kell. Igaz hogy ha Matty nem a te fiad ő, akkor ugyan úgy az életed rész marad, ahogy az enyém is!

- Na, jó kibontom.

Kendall mikor kibontotta a levelet lélegzett vissza fojtva bámulta a levelet.  Elkezdte olvasni, és ahogy olvasta a sorokat akkor láttam, rajta hogy elszomorodik majd végül meglepődött arcot vágott.

- Mit ír?

- Nem az enyém Matty.

- Akkor miért lepődtél meg?

- Mert azt írja, hogy rokoni kapcsolat van köztünk.

- Hogy mi?

- Az a boszorkány képes volt azt állítani, hogy az enyém mikor nem4! De sejtem kié.

- Kié?

- A bátyámé!

- Akkor ezért hasonlít rád is! Tudtam, hogy hasonlít valakire, de nem jutott eszembe kire. De nem maradhat velünk?

- A bátyámé Matty nem az enyém és bár neki van felesége meg 2 gyereke akkor is muszáj szólnom neki Matty-ről és hogy csináltassák meg az apasági tesztet.

- Azért én szomorú is vagyok most!

-  Én is!  Nem örülök, hogy nincs végül is fiam, de ő akkor is a családunk tagja.

Kendall szomorú is volt, de boldog is hogy bár nem a fia Matty de akkor is az élete része marad, ahogy az enyém is.

1. HÓNAPPAL KÉSŐBB…

KENDALL

Kiderült, hogy a bátyámé Matty és magához akarja venni, de akármikor nálunk, lehet és az élete része maradok. Mia -nak is hiányzik Matty mert szerettet vele lenni és annyira jól el voltak ketten. Épp Matty képét bámultam a nappaliban mikor Mallory ült le mellém.

- Hiányzik?

- Igen! Bár boldog vagyok, hogy nem vesztettem el őt teljesen csak a kereszt fiam lett attól még fáj.

- Nekem is hiányzik, de akkor is a bátyád fia. Családban marad!

-  Hát igen! De mi is boldogok leszünk mostantól így hárman.

- Nem egészen!

-  Miért?

- Tudod, van, amit el akartam neked mondani már.

- Mi az?

- Tudod kicsit alakítani kéne a házon.

- Miért?

- Mert bővülünk. Terhes vagyok és szerintem ennek most jött el az ideje, hogy közöljem veled!

- Komolyan?

- Igen!

- Annyira boldog vagyok!

- Én is!

Mallory híre teljesen megdöbbentett, de boldog vagyok, hogy új családtag lesz köztünk. Minden a helyére került, ahogy lenije kell ennek…