Helló
olvasók!
Bocsi
hogy rövid, de nincs sok időm a hobbim és a suli mellet, de igyekezni fogok,
és ne haragudjatok ha csicska a rész, de éjszaka szoktam írni mikor már hulla
vagyok. Akkor, köszi, akik olvassák és megígérem, hogy lassan hozom a következő
részt és lassan jön a 2-dik évad is!
Köszönöm
a megértést!
Most
Kendallal nem vagyunk olyan jóban, mert tegnap óta mikor is összekaptunk a
Carlos dolgon, amit jobb lett volna inkább titokban tartani, mert én vagyok
most a hibás. Szerencsére az új dalom kezd össze állni és ennek örülök, mert ha
Hannah-val foglalkozok, akkor másnak érzem magam, de most már inkább fojtogat
ez az egész titok, mint hogy boldog lennék, mert van egy olyan életem, ami
normális mondjuk és van egy olyan, amikor csak én vagyok a központban és a
tökéletes család és barátok és a tökély fiú! Ez sajnos lassan inkább teher,
mint öröm, mert nem lehet úgy élnem, hogy másnak adom magam, ki mint vagyok és
félek, hogy ez Kendallnak is árthat vagy a bandának azzal, hogy ha tovább húzom
a dolgot! Minden most szakad a nyakamba mikor a legboldogabbnak kéne, lennem
pedig nem vagyok az. Ma még Kendall szüleivel is találkoznom kéne, de most nem
tudom, mit tegyek, hogy Kendall még szóba sem áll velem! Ezeken a dolgokon
agyaltam egész este és szinte nem is aludtam és reggel már csak a plafon
bámulásán kívül semmi nem jutott eszembe csak, hogy mit tegyek ezekkel a
dolgokkal, amik kínoznak engem? Kendall olyan reggel hatkor jött be hozzám hogy
készüljünk, mert mennünk kell a géphez, hogy a szüleihez érjünk ebédre vagy
legalább délutánra, de azon kívül semmi mást nem mondott nekem. Most mit
csináljak? Én kérjek bocsánatot, mert Carlos így érez irántam? Hát sajnálom, de
nem tehetek róla és pont, ha ő is így áll hozzá én is! Csak pakoltam a dolgokat
mikor Szandi jött be elköszönni!
-
Vidám napot neked!
- Ha
ezt boldog napnak lehet nevezni!
- Na,
most mi a baj mond meg a kedves L. B-nek!
-
Kendall haragszik rám ezért nem áll szóba velem, mert Carlos elmondta mit érez
még irántam, de én hülye fejjel elmondtam Kendallnak és ezért haragszik rám!
- És
mit fogsz most csinálni?
-
Bocsánatot kérek és elfelejtettem vele az egész dolgot!
-
Hogy?
- Nem
tudom talán azzal, hogy nagyon aranyos leszek, a szüleivel ott ahol születtet
Kansas-Ben!
- Még
te kérsz tőle bocsánatot?
-
Muszáj, ha nem akarom elveszteni!
- De
te voltál az őszinte ő meg hisztis! Szerintem leckéztesd meg!
-
Hogyan?
-
Legyél olyan lány a szülei előtt, aki nem bunkó, de még szeret a családja de
Kendall ki nem állhat!
- De
Kendall csak azt nem állhatja ki…
- Nem
is tudom, mit nem állhat ki!
- És
még te akarod meg leckéztetni?
- Te
akarod!
- Ez
most mellékes!
-
Van, egy kis időd mielőtt találkozol, velük derítsd ki!
- De
hozzám se akar szólni! Meg van! Utálja, ha nem csináljuk azt, amit
megbeszéltünk!
- Na,
látod, ehhez már csak az kell, hogy tapadj rá és kész!
- És
ha nem jól sül el?
- Mit
veszthetsz? Úgy se szól hozzád és kész!
- Ja,
úgy se szól hozzám, de utálni fog!
- Úgy
se fog!
Hirtelen
Kendall ordított fel hogy indulunk! Levittem a csomagokat Szandival és
elköszöntem a többiektől! Mikor Carlost öleltem meg Kendall csak úgy kiment!
Mielőtt beszálltam az autóba Szandi annyit mondott nekem halkan, hogy amit
megbeszéltünk
KENDALL
Alig
várom, hogy lássam a családomat, és hogy bemutathassam Malloryt a szüleimnek,
mert már nagyon sokat meséltem nekik róla és kíváncsiak rá már nagyon! Alig
várom, hogy lássam a szüleimet, mert már hiányoznak nekem! A repülőre mikor
felszálltunk Mallory messzebb ült tőlem gondolom, érzi, hogy nincs minden
rendben velünk! Tényleg elég hülye vagyok, hogy azért büntettem, mert másnak
tetszik, de ő semmit nem tette!
- Mi
jót csinálsz?
-
Semmit csak bámulok az ablakon kifele!
- Mi
a bajod?
-
Nekem? Neked mi a bajod?
-
Nekem csak az, hogy mindig küzdenem kell valakivel érted és ebben nem segítesz
sokat!
- Én?
-
Igen! Most is Carlos miatt vagyok olyan pipa!
- De
nem csináltam semmit akkor miért engem büntetsz?
- Nem
büntetlek!
-
Akkor miért voltál velem ilyen semleges az elmúlt napon? Én elmondtam neked,
hogy ne hogy baj legyen belőle, de te meg óvodás gyéreként viselkedsz!
-
Talán nem szoktam hozzá ahhoz, hogy egy lányért küzdenem kell mással! Új nekem
ez a dolog!
-
Akkor beszéljük, meg nem durcáskodni kell!
- Jó
én voltam a hülye és bocsánatot kérek ezért! Így jó?
-
Jobb!
-
Akkor mi lenne, ha ezt nem említenénk a szüleim előtt, mert akkor anya engem
hibáztatna!
- Nem
csak ő! Én is!
- Jó
tudom! De te se vagy olyan ártatlan benne! Mindig olyan vagy, hogy mindenki
veled akar lenni!
- Ó
már ez is baj?
-
Nekem nem, ha velem csinálod! Viszont megígérsz valamit nekem?
-
Persze!
- Ha
szakítani akarsz velem, akkor szólsz, ne mástól tudjam meg!
-
Miért akarnék veled szakítani? Igent mondtam vagy nem?
- Nem
azért! Ha úgy érzed, nem megy, minden okén köztünk akkor beszéljük, meg nem
egyből vitázzunk!
-
Rendben! Sajnálom, hogy ennyire nagy ügyet csináltam az egészből!
- Nem
gond!
-
Akkor olyan leszek, mint egy kisangyal és nem, mint egy hisztérika a szüleid
előtt!
- Azt
jól teszed! Tudod, most adnék neked egy csókot, de sokan vannak körülöttünk és
ezért nem adok neked ne, hogy rontsam az Imi dzsemet!
-
Kendall! Magán repülőn ülünk.
-
Csak viccelek!
Picit
bánt a dolog hogy eddig nem voltam normális és ezért nem beszéltük meg a
dolgot! Mostanság nagy volt a nyomás és a változás és kicsit megzavart ez
engem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése